~
-Drága királynő, úgy örülök, hogy végre az enyém vagy. - csókoltam kézen, letérdelve uralkodónőmnek.
-Én is. Tudod nehéz volt a szívemnek ez az időszak, de rá kellett jönnöm, hogy igazából téged szeretlek és nem a Chim herceget. Nem akartam megbántani őt miután tudom mennyire szeret, de nem hazudhattam tovább. Most pedig álj fel Hoseok Oppa,mától te vagy a Szívkirály. -koronázott meg.
***
-Képzeld Oppa, ma jött hozzánk egy vendég aki most is itt van, gyere ismerjük meg. Úgy hallottam kérése van felénk. - rángatott karomnál fogva a trónterembe, bájos piros szoknyája csak úgy libegett utána. Leültünk a két trónszékre és megvártuk míg elénk vezetik a kis jövevényt. Az ajtón katonák kíséretében egy középmagas fiú lépett be. Piszkos arccal, mocskos, kopott ruhákban cammogott felénk. Habár öltözéke nem volt a legtisztább jól kiemelte formás alakját. Rövid sötétbarna haja alól kilátszottak gyönyörű nagy macska szemei és azok az élénkrózsaszín dús ajkak... mi a francot művelek. Ez egy fiú, ráadásul van barátnőm, aki maga a királynő.
-Mi a neved, mond. - szólította meg szívem hölgye az elébbünk állót.
-Kim TaeHyung a nevem fenség, bár itt a legtöbben valamiért Alicendernek hívnak. -nézett felénk félénken. Meg tudtam volna zabálni.
-Na és mond kis kócos, mi lenne a kérésed felénk? -kacsintottam rá, mire halvány pír jelent meg arcán. Miért tetszik ez nekem ennyire? Valami gond van velem.
-Tudják én mindössze csak haza szeretnék jutni. Egy szörnyjelmezes nyulat követtem és itt lyukadtam ki. Aztán egy nagy kalapos alacsony zöld hajú fiú és egy hozzá képest magas vonzó küllemű, de iszonyatbéna nyúl meghívott teázni, ahol csészékkel dobáltak és érdekes fiú formájú sütiket akartak belém tömni, amik ráadásul még beszéltek is. Sőt idefelé egy depressziós vöröshajú fiúval is találkoztam aki az erdőben egy fának dölve keservesen sírt elhajítva koronáját és közben a fenséges hölgy nevét nyögdöste. Kérem vigyenek haza. -hajolt meg előttünk.
-Fiú, nem tudom, miért sikerült ide jutnod, de jó uralkodóként mivel már te is népünk tagját képezed mindent megteszünk, hogy segíteni tudjunk. Igaz, szívem? -nézett felém kedves mosolyával Hyee.
-Ja, igen, persze. - vágtam rá. Őszintén bevallom a fele történetet nem is hallottam úgy belemerültem a fiú csodálatába.
-Amíg pedig ezt elintézzük, nyugodtan maradj csak nálunk. Lakhatsz HoSeok régi udvaribolond lakában. - tett ajánlatot széphölgyem az elveszett báránynak.
-Köszönöm. - hajolt meg ismét tisztelettel a srác, majd kivezették.
**
Míg Hyee az új lakónk hazajuttatásán szorgoskodott én elhatároztam megismerkedem vele. Így a régi lakom felé vettem utam. Az ajtó nyitva volt. A nyúlmániás háttal nekem ügyeskedett valamit. Én csak beálltam támasztani az ajtófélfát.
-Hogy érzed magad kisember? - biccentettem felé mosolyogva.
-Magasabb vagyok, mint te és mégis én vagyok kettőnk közül a kicsi? - húzta fel szemöldökét.
-Az lehet, hogy magasságilag túlnőttél drága, de még így is feletted állok. - léptem hozzá közelebb.
-Hisz csak egy ex-udvaribolondról beszélünk, ugyan kérlek. Habár elismerésem uram, hogy így lepipáltad a herceget. - pakolászot tovább.
-Én aztán nem pipáltam le soha senkit, de ha gondolod veled kivételt tehetek. - indultam be, mire újból elpirult.
-Hogy merészeled?! Ez azért már egy királytól is illetlenség. - háborodott fel. Iszonyúan édes volt mérges pofija ahogy vörösödő fejjel meredt rám sértetten.
-Jó, bocsánat. Kicsit elvetettem a sulykot. Nézd el nekem. -színleltem megbánást.
-Tán a királynő nem elég kielégítő, hogy már a fiúkra nyomulsz? - nevetett fel.
-Na de cicám. És én még ártatlannak hittelek. - döbbentem meg.
-Téves következtetés volt tőled. - jött közelebb, átkarolva nyakam hozzám kezdett hajolni. Mikor már majdnem összeért az orrunk hegye megállt.
-De ne várj tőlem semmit. Velem nem játszhatsz. - fordult hirtelen sarkon és kisétált a házból. Ahogy meredten bámultam amint alakja távolodik és formás segge mozog, az volt a fejemben, hogy nekem muszáj megszereznem őt. Ez a fiú egyszerűen beindít ha csak a közelemben van. Azok a kis formás kerek harapnivaló gömbök. Ahh.. Szinte érzem ahogy a kis én érintkezik vele. Sohasem hittem, hogy egyszer egy fiúra fog felállni de ma ez is megtörtént. Francba.
***
Az elkövetkezendő időben egyre több időt töltöttem a kiszemeltem társaságában és próbáltam incselkedni vele, amit viszonzott is, de tartotta magát ahhoz amit az elején mondott. Végül két hét után Hyee rájött hogyan juttathatná haza őt. Aznap délután a hátsókertben találkoztam az édessel.
-Nos , a királynő megoldotta a dolgot és rájött, hogy juttathat haza. - közöltem vele.
-Komolyan? Ez fantasztikus. - örült meg és ugrott nyakamba. - Oh, elnézést fenség, csak annyira boldog vagyok.
-Legalább az egyikünk. - mormogtam.
-Mondott valamit? - pillantott rám.
-Semmit.
Épp indult volna az ideiglenes lakása felé, de csuklón és derékon ragadtam, magam felé perdítve. Közel volt. Nagyon közel. TaeHyung azt sem értette mi történt, nagyokat pislogva figyelt szép barna íriszeivel.
-Tudatában vagy annak, mennyire gyönyörű vagy ilyenkor? - bámultam ámulattal.
-Mit szeretnél? Azt hiszem már tisztáztuk az elején a dolgokat.- próbált meg higgadt ábrázatot felvenni.
-Persze, de sose mondtam, hogy beleeggyezem. Tudod szenvedélyes játékos vagyok főleg, ha valaki eléggé fel tud ingerelni és te most felhúztál. - húztam közelebb magamhoz annyira, hogy elől már valószínűleg érzett is engem.
-Igazán hízelgő, hogy így állsz előttem, de amit megmondtam megmondtam. Hagyj békén. Nem teheted meg! - jelentette ki.
-Itt én vagyok a király és te akarod megszabni mit tehetek? Elég rossz alatvaló vagy. Nem, hogy megdugtalak volna mégis mikor részeg voltál és úgy ajánlkoztál. - háborogtam.
-Miről beszélsz? Itt nincs is alkohol. - világosított fel.
-De hát én.. vagyis .. - kezdtem összezavarodni.
-Figyelj én nem tudom miről beszél fenséged, de jobban teszed, ha eleresztesz. - próbált szabadulni fogásomból.
-Na jó most komolyan. Ne mond már nekem, hogy te nem vonzódsz hozzám. Különben nem csinálnád néha te is ezt. Mi a problémád velem? - kérdeztem őszintén. Kérdésem hallatán arca eltorzult és szomorú vonások jelentek meg rajta.
-Babo!!! Veled semmi problémám nincs. Sőt! De te vagy a király te marha. Vonzódom hozzád, igen, de te a királynő párja vagy, akiért még küzdeni is képes voltál. Erre most nekem csapod a szelet. Ehhez nincs jogom. Az úrnő kedves és jószívű. Az övé vagy nem az enyém.
-A király én vagyok, úgyhogy te az enyém vagy. Érted? - csókoltam meg. Ahhoz képest, hogy eddig, hogy ellenállt, most egész könnyen megadta magát. Könnyű testét a földre helyeztem fentről csodálva azt. Azok a kulccsontok, a csókolni való fehér bőr. Borzalmasan izgató. Vetettem volna rá magam amikor is Hyeet pillantottam meg. Rajta kapott minket, s futásnak eredt, én utána. A palota bejárata felé félúton a szökökútnál elkaptam.
-Hyee... - szólítottam meg, de fogalmam sem volt mit kellene mondanom.
-Ne mondj semmit Hobi, kérlek. Tudom, hogy tetszik neked Alicender. - pillantott el rám sem nézve háttal nekem. - Tudod e miért hívja őt így a nép? - nézett rám komoly tekintettel.
-Nem igazán. - vallottam be.
-Sorsom, mint az anyámé. Ő volt a Szívkirálynő előttem, mikor is egy Alice nevezetű lányka tűnt fel, ki életére tört. Anyám persze zsarnok volt, a lány épp ellenkezőleg jó szívű. Próbáltam az ő példáját követni, de az átok úgy tűnik folytatódik. Megbocsájtom neked a dolgot. Hiszen ez szerelem, amit nem tudunk irányítani.
-Hyee. ~ Te túlságosan jó vagy. - öleltem meg.
-Tudom. - nevetett fel -de azt hiszem ideje megkeresned TaeHyungot amiatt. - Igaz i...
-Drága királynő, úgy örülök, hogy végre az enyém vagy. - csókoltam kézen, letérdelve uralkodónőmnek.
-Én is. Tudod nehéz volt a szívemnek ez az időszak, de rá kellett jönnöm, hogy igazából téged szeretlek és nem a Chim herceget. Nem akartam megbántani őt miután tudom mennyire szeret, de nem hazudhattam tovább. Most pedig álj fel Hoseok Oppa,mától te vagy a Szívkirály. -koronázott meg.
***
-Képzeld Oppa, ma jött hozzánk egy vendég aki most is itt van, gyere ismerjük meg. Úgy hallottam kérése van felénk. - rángatott karomnál fogva a trónterembe, bájos piros szoknyája csak úgy libegett utána. Leültünk a két trónszékre és megvártuk míg elénk vezetik a kis jövevényt. Az ajtón katonák kíséretében egy középmagas fiú lépett be. Piszkos arccal, mocskos, kopott ruhákban cammogott felénk. Habár öltözéke nem volt a legtisztább jól kiemelte formás alakját. Rövid sötétbarna haja alól kilátszottak gyönyörű nagy macska szemei és azok az élénkrózsaszín dús ajkak... mi a francot művelek. Ez egy fiú, ráadásul van barátnőm, aki maga a királynő.
-Mi a neved, mond. - szólította meg szívem hölgye az elébbünk állót.
-Kim TaeHyung a nevem fenség, bár itt a legtöbben valamiért Alicendernek hívnak. -nézett felénk félénken. Meg tudtam volna zabálni.
-Na és mond kis kócos, mi lenne a kérésed felénk? -kacsintottam rá, mire halvány pír jelent meg arcán. Miért tetszik ez nekem ennyire? Valami gond van velem.
-Tudják én mindössze csak haza szeretnék jutni. Egy szörnyjelmezes nyulat követtem és itt lyukadtam ki. Aztán egy nagy kalapos alacsony zöld hajú fiú és egy hozzá képest magas vonzó küllemű, de iszonyatbéna nyúl meghívott teázni, ahol csészékkel dobáltak és érdekes fiú formájú sütiket akartak belém tömni, amik ráadásul még beszéltek is. Sőt idefelé egy depressziós vöröshajú fiúval is találkoztam aki az erdőben egy fának dölve keservesen sírt elhajítva koronáját és közben a fenséges hölgy nevét nyögdöste. Kérem vigyenek haza. -hajolt meg előttünk.
-Fiú, nem tudom, miért sikerült ide jutnod, de jó uralkodóként mivel már te is népünk tagját képezed mindent megteszünk, hogy segíteni tudjunk. Igaz, szívem? -nézett felém kedves mosolyával Hyee.
-Ja, igen, persze. - vágtam rá. Őszintén bevallom a fele történetet nem is hallottam úgy belemerültem a fiú csodálatába.
-Amíg pedig ezt elintézzük, nyugodtan maradj csak nálunk. Lakhatsz HoSeok régi udvaribolond lakában. - tett ajánlatot széphölgyem az elveszett báránynak.
-Köszönöm. - hajolt meg ismét tisztelettel a srác, majd kivezették.
**
Míg Hyee az új lakónk hazajuttatásán szorgoskodott én elhatároztam megismerkedem vele. Így a régi lakom felé vettem utam. Az ajtó nyitva volt. A nyúlmániás háttal nekem ügyeskedett valamit. Én csak beálltam támasztani az ajtófélfát.
-Hogy érzed magad kisember? - biccentettem felé mosolyogva.
-Magasabb vagyok, mint te és mégis én vagyok kettőnk közül a kicsi? - húzta fel szemöldökét.
-Az lehet, hogy magasságilag túlnőttél drága, de még így is feletted állok. - léptem hozzá közelebb.
-Hisz csak egy ex-udvaribolondról beszélünk, ugyan kérlek. Habár elismerésem uram, hogy így lepipáltad a herceget. - pakolászot tovább.
-Én aztán nem pipáltam le soha senkit, de ha gondolod veled kivételt tehetek. - indultam be, mire újból elpirult.
-Hogy merészeled?! Ez azért már egy királytól is illetlenség. - háborodott fel. Iszonyúan édes volt mérges pofija ahogy vörösödő fejjel meredt rám sértetten.
-Jó, bocsánat. Kicsit elvetettem a sulykot. Nézd el nekem. -színleltem megbánást.
-Tán a királynő nem elég kielégítő, hogy már a fiúkra nyomulsz? - nevetett fel.
-Na de cicám. És én még ártatlannak hittelek. - döbbentem meg.
-Téves következtetés volt tőled. - jött közelebb, átkarolva nyakam hozzám kezdett hajolni. Mikor már majdnem összeért az orrunk hegye megállt.
-De ne várj tőlem semmit. Velem nem játszhatsz. - fordult hirtelen sarkon és kisétált a házból. Ahogy meredten bámultam amint alakja távolodik és formás segge mozog, az volt a fejemben, hogy nekem muszáj megszereznem őt. Ez a fiú egyszerűen beindít ha csak a közelemben van. Azok a kis formás kerek harapnivaló gömbök. Ahh.. Szinte érzem ahogy a kis én érintkezik vele. Sohasem hittem, hogy egyszer egy fiúra fog felállni de ma ez is megtörtént. Francba.
***
Az elkövetkezendő időben egyre több időt töltöttem a kiszemeltem társaságában és próbáltam incselkedni vele, amit viszonzott is, de tartotta magát ahhoz amit az elején mondott. Végül két hét után Hyee rájött hogyan juttathatná haza őt. Aznap délután a hátsókertben találkoztam az édessel.
-Nos , a királynő megoldotta a dolgot és rájött, hogy juttathat haza. - közöltem vele.
-Komolyan? Ez fantasztikus. - örült meg és ugrott nyakamba. - Oh, elnézést fenség, csak annyira boldog vagyok.
-Legalább az egyikünk. - mormogtam.
-Mondott valamit? - pillantott rám.
-Semmit.
Épp indult volna az ideiglenes lakása felé, de csuklón és derékon ragadtam, magam felé perdítve. Közel volt. Nagyon közel. TaeHyung azt sem értette mi történt, nagyokat pislogva figyelt szép barna íriszeivel.
-Tudatában vagy annak, mennyire gyönyörű vagy ilyenkor? - bámultam ámulattal.
-Mit szeretnél? Azt hiszem már tisztáztuk az elején a dolgokat.- próbált meg higgadt ábrázatot felvenni.
-Persze, de sose mondtam, hogy beleeggyezem. Tudod szenvedélyes játékos vagyok főleg, ha valaki eléggé fel tud ingerelni és te most felhúztál. - húztam közelebb magamhoz annyira, hogy elől már valószínűleg érzett is engem.
-Igazán hízelgő, hogy így állsz előttem, de amit megmondtam megmondtam. Hagyj békén. Nem teheted meg! - jelentette ki.
-Itt én vagyok a király és te akarod megszabni mit tehetek? Elég rossz alatvaló vagy. Nem, hogy megdugtalak volna mégis mikor részeg voltál és úgy ajánlkoztál. - háborogtam.
-Miről beszélsz? Itt nincs is alkohol. - világosított fel.
-De hát én.. vagyis .. - kezdtem összezavarodni.
-Figyelj én nem tudom miről beszél fenséged, de jobban teszed, ha eleresztesz. - próbált szabadulni fogásomból.
-Na jó most komolyan. Ne mond már nekem, hogy te nem vonzódsz hozzám. Különben nem csinálnád néha te is ezt. Mi a problémád velem? - kérdeztem őszintén. Kérdésem hallatán arca eltorzult és szomorú vonások jelentek meg rajta.
-Babo!!! Veled semmi problémám nincs. Sőt! De te vagy a király te marha. Vonzódom hozzád, igen, de te a királynő párja vagy, akiért még küzdeni is képes voltál. Erre most nekem csapod a szelet. Ehhez nincs jogom. Az úrnő kedves és jószívű. Az övé vagy nem az enyém.
-A király én vagyok, úgyhogy te az enyém vagy. Érted? - csókoltam meg. Ahhoz képest, hogy eddig, hogy ellenállt, most egész könnyen megadta magát. Könnyű testét a földre helyeztem fentről csodálva azt. Azok a kulccsontok, a csókolni való fehér bőr. Borzalmasan izgató. Vetettem volna rá magam amikor is Hyeet pillantottam meg. Rajta kapott minket, s futásnak eredt, én utána. A palota bejárata felé félúton a szökökútnál elkaptam.
-Hyee... - szólítottam meg, de fogalmam sem volt mit kellene mondanom.
-Ne mondj semmit Hobi, kérlek. Tudom, hogy tetszik neked Alicender. - pillantott el rám sem nézve háttal nekem. - Tudod e miért hívja őt így a nép? - nézett rám komoly tekintettel.
-Nem igazán. - vallottam be.
-Sorsom, mint az anyámé. Ő volt a Szívkirálynő előttem, mikor is egy Alice nevezetű lányka tűnt fel, ki életére tört. Anyám persze zsarnok volt, a lány épp ellenkezőleg jó szívű. Próbáltam az ő példáját követni, de az átok úgy tűnik folytatódik. Megbocsájtom neked a dolgot. Hiszen ez szerelem, amit nem tudunk irányítani.
-Hyee. ~ Te túlságosan jó vagy. - öleltem meg.
-Tudom. - nevetett fel -de azt hiszem ideje megkeresned TaeHyungot amiatt. - Igaz i...
~
-Na ezt álmodtam akkor éjszaka. - meséltem beleélve magam a sztoriba.
-Na várj. Te álmodban meg akartál engem dugni? -döbbent le.
-Ahogy mondom. Csodálkozol? Rohadt szexi vagy. Szerinted élőbe miért dugtalak meg? - húztam magamhoz egy csókra.
-Jobban érdekelt a seggem, mint Taery. Tudod ez mennyire felvillanyoz engem? - örömködött. - Megmutatom. - tápászkodott fel helyéről, s ült középső tájamra perverz tekintettel invitálva engem valami jobb szituációba.
-Na várj. Te álmodban meg akartál engem dugni? -döbbent le.
-Ahogy mondom. Csodálkozol? Rohadt szexi vagy. Szerinted élőbe miért dugtalak meg? - húztam magamhoz egy csókra.
-Jobban érdekelt a seggem, mint Taery. Tudod ez mennyire felvillanyoz engem? - örömködött. - Megmutatom. - tápászkodott fel helyéről, s ült középső tájamra perverz tekintettel invitálva engem valami jobb szituációba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése