Nemrégiben Jimin közölte velünk, hogy a kiadó által adott szabadságunk idejére szeretné, ha a barátnője beköltözhetne hozzánk. Kedveltem Hewyt amióta csak Jimin bemutatta nekünk, de a hozzánk költözését nem igazán tartottam jó ötletnek. Mégha én a másik oldalon játszom is, de a többi fiú miatt aggódtam. Egy lány ennyi fiú közt. Már az elején sejtettem, hogy ebből semmi jó nem fog származni. Főleg ahogy Hobi és a kisasszony kapcsolatát nézzük. Túl közeli, túl intim. Ebből még baj lesz én megmondtam és igazam is lett. Amikor ez a lány bekerült a házunkba itt azonnal minden felborult. Nem is kicsit. Mikor beköltözött akkor volt éppen szobaválasztás. Rapmonstert választottam, mint minden alkalommal. Szerelmes voltam belé ezért nem volt egyszerű, de mindeközbe ő volt a legnagyobb bizalmasom is. Az egyetlen ember melegségem tudatában. Mióta csak debütáltunk hozzá állok a legközelebb. Szerencsémre örömmel fogadta kérésem. Persze ez nálunk már normális volt. Aznap este beszélgettünk. Muszáj volt kiadnom magamból az aggodalmaimat. A mi szobánk az egyetlen szoba amiben francia ágy van, így mi egy ágyban egymás mellett kellett, hogy aludjunk, de ez is csak megszokott dolog volt. Rapmon nem félt tőlem. Igaz az érzéseimnek tudatában sem volt, így végképp nem tartott tőle, hogy éjszaka rávetném magam. Nyugodtan feküdtünk egymás mellett az óriási ágyon. Kellemes volt. Vele minden az míg csak együtt tölthetek vele egy kis minőségi időt.
-Nam.. -szólítottam meg csendesen, de nyugtalan hanglejtéssel.
-Hm? Mi nyomja a lelked drága Seok? - tekintett felém, lágy ábrázattal.
-Aggódom. Tudod, hogy nincs bajom HwaTae-val, de hét kanos fiatal fiú közé bedobni egy lányt az eléggé nagy felelőtlenség.
-Ne aggodalmaskodj annyit Hyung. Nem hiába van itt Jimin. Ő a barátja. Majd megvédi. Ha meg lenne mégis valami az nem a mi lelkünkön szárad. Ő hozta ide a lányt. - nyugtatott.
-Igaz, de mi engedtük meg neki, hogy ide hozza. Ha ez a csapatban rivalizáláshoz vezetne a végén az igenis a mi hibánk lesz. Idióta szerelmes oktalan ChimChim. Miért engedtük ezt? Ebből még nagy baj lesz. - teljesen pánikba estem ahogy ezen járt az agyam. Gondolkodásommal már egészen a csapat feloszlásáig eljutottam, mikor NamJoon közelebb hajolt hozzám és arcom kezdte simogatni.
-Nyugodj meg Seok. Semmi baj nem lesz. Ha mégis lenne akkor majd megoldom. Te semmiért nem vagy felelős. - mosolygott rám.
-Én vagyok a rangidős, az én felelőségem, hogy...- dugta számba ujjait.
-Csend. Ki itt a vezér? - emelkedett fel. Én csak mormogtam ujjaival számban. A helyzet realizálása után az előbb emlitetteket kivette és bocsánatot kért taplósága miatt.
-Na, de ki a vezető? Mond szépen Jinnie.
-Te vagy. Azonban én vagyok az idősebb szóval, ne becézgess. - lettem durcás. Még, hogy Jinnie. Több évvel idősebb vagyok, nem egy ötéves kisgyerekkel beszél. Elfordultam tőle, mire hátam mögé bújva kezdett újra beszédbe.
-Naa Jinnie, ne kapd fel úgy a vizet. Hisz ez csak játék. Amúgy helytelenül mondtad. Hat kanos fiatal fiú közé hozta, vagy talán te is kanos lennél valaki miatt? - vett hangja erotikusabb formát. Nagy mázli, hogy háttal voltam neki, mert az a színváltás amit produkáltam elment volna egy strandolós leégés elleni reklámba elriasztó példának is.
-RapMon megkérnélek rá, hogy ne rajtam éld ki magad! - utasítottam rendre. Érdekes tény az, hogy az előbb történtek nem is ritkák. Igaz, hogy Nam nem meleg, de mivel nem volt még egyéjszakás kapcsolata se már egy jó ideje, így időnként ha kanos azt rajtam tölti ki. Az elejében még furcsa volt és nem tudtam hova tenni, de mostanra ez is megszokottá vált. Nem gondolok többet bele, mint ami, egyszerűen csak nőhiány kínozza szegényt amit nem értek. Miért nem kell a nőknek? Igaz elég ügyetlen, béna, kétbalkezes, aki még egy rizst sem tud megfőzni, vagy hagymát vágni, de minden balfaszsága ellenére nagyon kedves, vicces és édes fiú tud lenni, ha úgy van kedve. Mindemellett megvan a szexi oldala is. Mégha az erőssége a beszéd is és nem az abs-e, de ahogy az ő nyelve pörög az irigylésre méltó. Egyszer szívesen megtapasztalnám ezt a szájmunkát rappen kívül is. Erre viszont sajnos csekély az esély. Másnap reggel elég korán felkeltem és kimentem egy pohár kávéért, mert anélkül nem élném túl a napot. Fél órával később már csak hült helye volt a reggeli csendnek és nyugalomnak, helyette ordibálás és lábdobogás zaja vette át a helyet a dormban. Kookie, Suga és Jimin nagyon elemükben voltak. Kicsit túlságosan is. Rájuk akartam szólni, de nem méltoztattak figyelni így gondoltam inkább csak elvonulok hátha abba marad, mert ehhez aznap reggel még nem volt idegrendszerem. Az egyik pillanatban még a folyosó fele evickélek a másikban már én is benne vagyok a "buliban". Elragadtak a kis piszkok és nem engedtek. Milyen világot élünk ahol már az idősebbet sem tiszteljük. A folyosó felől léptek zaja csapta meg fülem és hangos morgás. Tudtam ez csak egyet jelenthet. RapMon felkelt és nem boldog. A szörny megállt a folyosó végén. Szemét végigvezette rajtunk, s eszeveszett ordításban tört ki.
-MI A FASZ FOLYIK MÁR MEGINT ITT??!! - az ilyen pillanatokban a neve igazán stimmelt az azt birtokló szeményre. A tomboló bagázs úgy megrémült vezérünk kiborulásán, hogy azonnal szétszéledtek ijedtükben. Én pedig oda sétáltam a szörnyteghez akinek utolsó mondatát még pont el kaptam amit a nagy bestfriend párosunkkal váltott.
-Ha te nem vagy akkor nekem befellegzett, hm? -kértem ki magamnak mondatának igazság tartalmát.
-Mond, hogy nem így van. Most is és nem ez volt az első. Tudom szívem, hogy te vagy a rangidős és bizonyítani akarod, hogy te biza nagy férfi vagy lásd be, hogy kellek neked.
-Hah. - pördültem meg durcásan előtte és sétáltam el. Jó. Elismerem. Talán volt egy kis igazság abban amit mondott, de férfi vagyok. Van büszkeségem. Nem hagyhatom, hogy igaza legyen, míg himbilimbi van a lábam közt. A napjaink fogjuk rá egészen nyugisan teltek, míg egyik este azt nem láttam ahogy Hewy kiviharzik Jimin szobájából. Tudtam, hogy ez rosszat jelent és bonyodalmak fognak e dormban kezdődni eztán. Bementem hát a leaderrel közös szobánkba és beszédbe invitáltam a szörnyet.
-RapMon..
-Igen Hyung? - fülelt csukott szemekkel.
-Láttam Hewyt kiszaladni Jiminék szobájából az előbb és nem tűnt túl boldognak. Te mit gondolsz erről? - néztem az ágyon pihenő fiút aggodalmasan.
-Semmi ok az aggodalomra. Jimin fiatal. Buzog az ereiben a vér, a lenti tájakon is. Ennyi. A kislány csak megijedt ettől. Persze ki ne ijedne meg ha meg akarnák baszni? Csak költői kérdés volt szívem ne jelentkezz. - nyitotta ki egyik szemét huncutan rámnézve.
-Ha-ha. Nem vagy vicces. Én komolyan aggódom, hogy ez még csak a kezdet. Ami meg engem illet nem mintha rád tartozna, de én is féltem az elsőnél. - néztem el, mire felült.
-Már lezavartad? - képedt el.
-Nam, huszonhárom éves vagyok, nem tizenhat. Persze, hogy megvolt.
-De... Te olyan kis ártatlan vagy. Nem hittem volna, hogy bárkinek is megengedted volna, hogy beléd tekintsen. Baromi mázlis fickó. Megkapta az én érinthetetlen Jinnem. - mondta a távolba meredve mosollyal arcán.
Namjoon viselkedése egészen furcsa volt. A volt fiúmat istenítve bámult engem vagy éppen a semmibe.
-Nem. Nem volt nagyszám. Sem pedig különleges. Egyszerűen csak megtörtént. Fiatal voltam, meleg és hormonoktól túlfűtött. Így beadtam a derekam az akkori fiúmnak akit nem is szerettem igazán. - meséltem e ősrégi történetet barátomnak.
-Akkor az a srác én is lehettem volna, ha egy suliba járunk? - csillantak meg szemei.
-Megint kanos vagy igazam van? - fordítottam felé fejem.
-Szívem, neked mikor nem? - küldött felém egy szexi mosolyt.
Egy héttel később újra szoba cserére került a sor. Azonban érdekes mód most először Rapmonster tette fel a kérdést.
-Suga leszünk újra szobatársak, mint anno?
Amikor ezt a rövidke mondatot meghallottam és eljutott tudatomig összeszorult a szívem és mintha ezer tűvel döfködték volna. Le akar cserélni? Mi rosszat tettem?
-Tán már nem vagyok elég jó? - nyögtem ki sértettem, de mielőtt válaszolhatott volna fogtam magam és elmentem. A szobánkban ültem és azon meregtem miért akarhat NamJoon mást helyettem. Hiszen mindig is jól megvoltunk. Mi változott? Ugyan úgy viselkedtem most is, mind mindig. Késő este nyílt ki csak az ajtó amin sajnálatomra nem az lépett be akit úgy vártam. Mégcsak utánam se jött. Ennyire nem érdeklem már? Kookie csendben besétált az ajtón és mellém huppant vigasztalóan.
-Sajnálom Hyung ami történt, de hidd el biztos meg volt az oka Nam Hyungnak, hogy ezt a döntést hozta.
-Persze az, hogy megutált, vagy megunt... - vágtan savanyú grimaszt.
-Ez tuti nem igaz. Nam Hyung nagyon szeret téged.
-Akkor mégis miért hagyott itt és cserélt le? - nyökögtem a sírás széllén álva.
-Lehet csak változatosságot akart. Hiszen már nagyon régen vagytok egy szobába. Ő a leader. Biztosan szeretne a többi taghoz is kicsit közelebb kerülni. Yoon-ssival meg anno közös szobában is laktak és hát két író rapper. - próbálkozott logikusan érvelni. -Kérlek Hyung ne szomorkodj és ne sírj, rendben? - aggodalom ült gyermeki arcán ahogy felém tekintett. Nem mutathattam szegény srác előtt gyengének magam. Hisz példát kell mutassak, de ez most nemigen könnyű ilyen állapotban, jelen körülmények közt. Azóta a nap óta próbálkoztam példamutató rangidős lenni és nem elgyengülni mások előtt, de a szörnnyel nem kommunikáltam. Majd bele haltam, hogy nem volt hajlandó beszélni velem, de higgadtnak kellett maradnom. Mindenkinek így a legjobb.
-Nam.. -szólítottam meg csendesen, de nyugtalan hanglejtéssel.
-Hm? Mi nyomja a lelked drága Seok? - tekintett felém, lágy ábrázattal.
-Aggódom. Tudod, hogy nincs bajom HwaTae-val, de hét kanos fiatal fiú közé bedobni egy lányt az eléggé nagy felelőtlenség.
-Ne aggodalmaskodj annyit Hyung. Nem hiába van itt Jimin. Ő a barátja. Majd megvédi. Ha meg lenne mégis valami az nem a mi lelkünkön szárad. Ő hozta ide a lányt. - nyugtatott.
-Igaz, de mi engedtük meg neki, hogy ide hozza. Ha ez a csapatban rivalizáláshoz vezetne a végén az igenis a mi hibánk lesz. Idióta szerelmes oktalan ChimChim. Miért engedtük ezt? Ebből még nagy baj lesz. - teljesen pánikba estem ahogy ezen járt az agyam. Gondolkodásommal már egészen a csapat feloszlásáig eljutottam, mikor NamJoon közelebb hajolt hozzám és arcom kezdte simogatni.
-Nyugodj meg Seok. Semmi baj nem lesz. Ha mégis lenne akkor majd megoldom. Te semmiért nem vagy felelős. - mosolygott rám.
-Én vagyok a rangidős, az én felelőségem, hogy...- dugta számba ujjait.
-Csend. Ki itt a vezér? - emelkedett fel. Én csak mormogtam ujjaival számban. A helyzet realizálása után az előbb emlitetteket kivette és bocsánatot kért taplósága miatt.
-Na, de ki a vezető? Mond szépen Jinnie.
-Te vagy. Azonban én vagyok az idősebb szóval, ne becézgess. - lettem durcás. Még, hogy Jinnie. Több évvel idősebb vagyok, nem egy ötéves kisgyerekkel beszél. Elfordultam tőle, mire hátam mögé bújva kezdett újra beszédbe.
-Naa Jinnie, ne kapd fel úgy a vizet. Hisz ez csak játék. Amúgy helytelenül mondtad. Hat kanos fiatal fiú közé hozta, vagy talán te is kanos lennél valaki miatt? - vett hangja erotikusabb formát. Nagy mázli, hogy háttal voltam neki, mert az a színváltás amit produkáltam elment volna egy strandolós leégés elleni reklámba elriasztó példának is.
-RapMon megkérnélek rá, hogy ne rajtam éld ki magad! - utasítottam rendre. Érdekes tény az, hogy az előbb történtek nem is ritkák. Igaz, hogy Nam nem meleg, de mivel nem volt még egyéjszakás kapcsolata se már egy jó ideje, így időnként ha kanos azt rajtam tölti ki. Az elejében még furcsa volt és nem tudtam hova tenni, de mostanra ez is megszokottá vált. Nem gondolok többet bele, mint ami, egyszerűen csak nőhiány kínozza szegényt amit nem értek. Miért nem kell a nőknek? Igaz elég ügyetlen, béna, kétbalkezes, aki még egy rizst sem tud megfőzni, vagy hagymát vágni, de minden balfaszsága ellenére nagyon kedves, vicces és édes fiú tud lenni, ha úgy van kedve. Mindemellett megvan a szexi oldala is. Mégha az erőssége a beszéd is és nem az abs-e, de ahogy az ő nyelve pörög az irigylésre méltó. Egyszer szívesen megtapasztalnám ezt a szájmunkát rappen kívül is. Erre viszont sajnos csekély az esély. Másnap reggel elég korán felkeltem és kimentem egy pohár kávéért, mert anélkül nem élném túl a napot. Fél órával később már csak hült helye volt a reggeli csendnek és nyugalomnak, helyette ordibálás és lábdobogás zaja vette át a helyet a dormban. Kookie, Suga és Jimin nagyon elemükben voltak. Kicsit túlságosan is. Rájuk akartam szólni, de nem méltoztattak figyelni így gondoltam inkább csak elvonulok hátha abba marad, mert ehhez aznap reggel még nem volt idegrendszerem. Az egyik pillanatban még a folyosó fele evickélek a másikban már én is benne vagyok a "buliban". Elragadtak a kis piszkok és nem engedtek. Milyen világot élünk ahol már az idősebbet sem tiszteljük. A folyosó felől léptek zaja csapta meg fülem és hangos morgás. Tudtam ez csak egyet jelenthet. RapMon felkelt és nem boldog. A szörny megállt a folyosó végén. Szemét végigvezette rajtunk, s eszeveszett ordításban tört ki.
-MI A FASZ FOLYIK MÁR MEGINT ITT??!! - az ilyen pillanatokban a neve igazán stimmelt az azt birtokló szeményre. A tomboló bagázs úgy megrémült vezérünk kiborulásán, hogy azonnal szétszéledtek ijedtükben. Én pedig oda sétáltam a szörnyteghez akinek utolsó mondatát még pont el kaptam amit a nagy bestfriend párosunkkal váltott.
-Ha te nem vagy akkor nekem befellegzett, hm? -kértem ki magamnak mondatának igazság tartalmát.
-Mond, hogy nem így van. Most is és nem ez volt az első. Tudom szívem, hogy te vagy a rangidős és bizonyítani akarod, hogy te biza nagy férfi vagy lásd be, hogy kellek neked.
-Hah. - pördültem meg durcásan előtte és sétáltam el. Jó. Elismerem. Talán volt egy kis igazság abban amit mondott, de férfi vagyok. Van büszkeségem. Nem hagyhatom, hogy igaza legyen, míg himbilimbi van a lábam közt. A napjaink fogjuk rá egészen nyugisan teltek, míg egyik este azt nem láttam ahogy Hewy kiviharzik Jimin szobájából. Tudtam, hogy ez rosszat jelent és bonyodalmak fognak e dormban kezdődni eztán. Bementem hát a leaderrel közös szobánkba és beszédbe invitáltam a szörnyet.
-RapMon..
-Igen Hyung? - fülelt csukott szemekkel.
-Láttam Hewyt kiszaladni Jiminék szobájából az előbb és nem tűnt túl boldognak. Te mit gondolsz erről? - néztem az ágyon pihenő fiút aggodalmasan.
-Semmi ok az aggodalomra. Jimin fiatal. Buzog az ereiben a vér, a lenti tájakon is. Ennyi. A kislány csak megijedt ettől. Persze ki ne ijedne meg ha meg akarnák baszni? Csak költői kérdés volt szívem ne jelentkezz. - nyitotta ki egyik szemét huncutan rámnézve.
-Ha-ha. Nem vagy vicces. Én komolyan aggódom, hogy ez még csak a kezdet. Ami meg engem illet nem mintha rád tartozna, de én is féltem az elsőnél. - néztem el, mire felült.
-Már lezavartad? - képedt el.
-Nam, huszonhárom éves vagyok, nem tizenhat. Persze, hogy megvolt.
-De... Te olyan kis ártatlan vagy. Nem hittem volna, hogy bárkinek is megengedted volna, hogy beléd tekintsen. Baromi mázlis fickó. Megkapta az én érinthetetlen Jinnem. - mondta a távolba meredve mosollyal arcán.
Namjoon viselkedése egészen furcsa volt. A volt fiúmat istenítve bámult engem vagy éppen a semmibe.
-Nem. Nem volt nagyszám. Sem pedig különleges. Egyszerűen csak megtörtént. Fiatal voltam, meleg és hormonoktól túlfűtött. Így beadtam a derekam az akkori fiúmnak akit nem is szerettem igazán. - meséltem e ősrégi történetet barátomnak.
-Akkor az a srác én is lehettem volna, ha egy suliba járunk? - csillantak meg szemei.
-Megint kanos vagy igazam van? - fordítottam felé fejem.
-Szívem, neked mikor nem? - küldött felém egy szexi mosolyt.
Egy héttel később újra szoba cserére került a sor. Azonban érdekes mód most először Rapmonster tette fel a kérdést.
-Suga leszünk újra szobatársak, mint anno?
Amikor ezt a rövidke mondatot meghallottam és eljutott tudatomig összeszorult a szívem és mintha ezer tűvel döfködték volna. Le akar cserélni? Mi rosszat tettem?
-Tán már nem vagyok elég jó? - nyögtem ki sértettem, de mielőtt válaszolhatott volna fogtam magam és elmentem. A szobánkban ültem és azon meregtem miért akarhat NamJoon mást helyettem. Hiszen mindig is jól megvoltunk. Mi változott? Ugyan úgy viselkedtem most is, mind mindig. Késő este nyílt ki csak az ajtó amin sajnálatomra nem az lépett be akit úgy vártam. Mégcsak utánam se jött. Ennyire nem érdeklem már? Kookie csendben besétált az ajtón és mellém huppant vigasztalóan.
-Sajnálom Hyung ami történt, de hidd el biztos meg volt az oka Nam Hyungnak, hogy ezt a döntést hozta.
-Persze az, hogy megutált, vagy megunt... - vágtan savanyú grimaszt.
-Ez tuti nem igaz. Nam Hyung nagyon szeret téged.
-Akkor mégis miért hagyott itt és cserélt le? - nyökögtem a sírás széllén álva.
-Lehet csak változatosságot akart. Hiszen már nagyon régen vagytok egy szobába. Ő a leader. Biztosan szeretne a többi taghoz is kicsit közelebb kerülni. Yoon-ssival meg anno közös szobában is laktak és hát két író rapper. - próbálkozott logikusan érvelni. -Kérlek Hyung ne szomorkodj és ne sírj, rendben? - aggodalom ült gyermeki arcán ahogy felém tekintett. Nem mutathattam szegény srác előtt gyengének magam. Hisz példát kell mutassak, de ez most nemigen könnyű ilyen állapotban, jelen körülmények közt. Azóta a nap óta próbálkoztam példamutató rangidős lenni és nem elgyengülni mások előtt, de a szörnnyel nem kommunikáltam. Majd bele haltam, hogy nem volt hajlandó beszélni velem, de higgadtnak kellett maradnom. Mindenkinek így a legjobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése