BFriend11

**
Miután Hewy elment és végleg ott hagyta a BTS szeretett dormát. A fiúknak elkezdett feltűnni, hogy valami vagyis inkább valaki hiányzik.
-Hol van Hwaii?? - nézett körül.
-Fiúk, kérlek üljetek le. Beszélnem kell veletek. Fontos! - hívott mindenkit a nappali közepére V. A fiúk csak szót fogadtak és csendben leültek.
-Taery vagyis Hewy elment. Elment és nem jön ide vissza többet.
-Mi?! - pattant fel egyszerre J-Hope és Jimin, de visszafogták őket. V pedig csendesített.
-Ma felhívta a GalliaB managerét és beszélt vele. Az úr azt mondta a kiadó nemrég kapott egy női idolnak való munkát.... Japánban.
-Japánban??!!! - lepődött meg mindenki. A két szerelmes először csak hallgatott majd nagy lángok csaptak.
-Ez a te hibád. Miattad ment el!! - támadt volna neki Jimin Hoseoknak, ha nincs ott Jin és Suga, hogy lefogják. A kedélyek egyre feszültebbek lettek, a kisebb vitának TaeHyung vetett véget.
-ELÉG LEGYEN!! - kiáltott fel V. - Nem hiába ment el Hewy. A viaskodásaitok már egyszerűen elviselhetetlenek. Ő békét akart és úgy érezte ennek egyedül ő állt az útjában. Nagyon szeret mindkettőtöket és nem akart megbántani senkit. Nem tudott választani így jobbnak látta elmenni. Ezért amint lehetőség adódott arra, hogy minnél messzebb kerülhessen kapott rajta. Ez egy film szerep amit vagy egy hónapon keresztül forgatni fognak vagy még tovább, így addig nem igen fog még Koreába se haza jönni. Most pedig szerintem ne egymást szidjátok. Ez a kettőtök faszsága.
A szobába óriási csend ált. Mindenki csak lesett ki a fejéből szomorúan és nem tudta mihez kezdhezne. Majd Jimin sírni kezdett. Hoseok közelebb mászott zokogó társához és hátát kezdte simogatni.
-Én.. egy fasz voltam, de nagyon szeretem őt és most elmegy... - nyökögte.
-Nem! Nem fog elmenni, mert nem fogjuk hagyni, hogy elmenjen. - határozta el Hobi az összetört Jimint pásztázva, majd V-re nézett.
-Kérlek mondd, hogy tudod mikor megy a gépe!
-Én nem igazán, de a csapattársai biztos tudják azt mondta benéz hozzájuk mielőtt elmenne. - felelte V.
-Akkor beszélnünk kell a GalliaB-vel. Valaki-valami? - vette a kezébe az irányítást Suga.
-Én tudom Kye-ssi számát. - jelentette be RapMonster. -Kookie meg Jellyét. Biztos ami biztos.
A szörny kijelentésére Suga és Jin csúnyán néztek a két fiúra.
-Kye-ssi, mi? Miért van neked meg az ő száma? - kíváncsiskodott Jin.
-Ez csak amolyan Leader-Leader közötti kapcsolat tudod. - nevetett fel.
-És a leaderek -ssi-t használnak egymás közt, mi?
Míg az egyik oldalon folyt a vita a másikon csak épp elkezdődött ugyanazért.
-És te Kookie, miért van meg neked Jelly száma? És csak azt ne mond, hogy maknae-maknae közötti kapcsolat, mert azt nem hiszem el. - akadt fent a dolgon Suga is.
-Hát én csak.. - szeppent meg a legkisebb.
-EMBEREK! Itt most nem az a lényeg, hogy kinek miért van meg a másik száma hanem, hogy még időben a repülő térre tudjunk érni. - oszlatta a vitát Hoseok.
A fiúk nagy nehezen de elérték a lánycsapat egyik tagját és megtudták az indulás időpontját, majd már pattantak is az autójukba. Olyan gyorsan próbáltak menni amennyire csak megengedett, hogy még időben oda érhessenek. Nem engedhették, hogy Hewy elmenjen Japánba ki tudja mennyi időre. Sietniük kellett. Ahogy a reptérre értek 6 felé futottak, csak, hogy meglelhessék őt, de mindhiába sehol sem találták. Az egyetlen akinek már futni sem volt ereje Jimin volt. Annyira magába roskadt, hogy szinte már azzal sem volt teljesen tisztában helyileg hol van. Mikor a keresés már teljesen reménytelennek tűnt és kezdték volna feladni Hoseoknak egy ötlet jutott eszébe. Nagy alázattal elkérte a hangosbemondó mikrofonját és Jimin kezébe nyomta aki először azt sem tudta mit kezdjen vele aztán...

" I want to be your oppa
I’m so hungry for your love
I want to be your oppa
I’ll have you, just watch

Why are you shaking up my heart?
Why are you shaking up my heart?
Why are you shaking up my heart?
Shaking up, shaking up"

Az egyik asztalra felállva énekelte a Boy In Luv sorait amiket komolyan is gondolt. Nem volt éppen a legromantikusabb szöveg amit egy lány egész életébe kaphatott, de tiszta szívből jöttek e megírott sorok. Nem is hiába. A fiúk nagy örömükre meg is találták ennek hatására Hewyt akinek épp abban a pillanatban ált be a gépe a repülőtér parkolójába. Jimin ahogy megpillantotta őt rögtön leugrott az asztalról rohanva a szerelme felé és karjaiba ragadta őt.
-Hwaii. Nagyon kérlek ne menj el. Nagyon szeretlek. Tudom, hogy rengeteget veszekedtünk Hoseokkal az elmúlt időszakban rajtad, de.. nem bírnám ki ha elmennél.
Hewy ahogy hallgatta amit Jimin mondott neki meghasadt a szíve. Ő is újra sírni kezdett.

**
-Oppa.. igazából én se szeretnék menni, de nem akarok ártani a csapatotoknak a jelentlétemmel.  - szipogtam karjaiba.
-Hyee... - szólalt meg Hoseok. -Nem kell elmenned. Én a magam részéről rendeztem az ügyet a törpével. - adott egy kokit a kisebbnek. -Én is nagyon szeretlek, de miután elmentél és láttam Jimin reakcióját, ott voltam miközben összeomlott, mert elveszíthet téged és megtapasztalhattam a szerelmét irántad azt kell, hogy mondjam.. Örülök, hogy egy ilyen ellenfél ellen veszíthettem. Nála jobban én se tudnálak szeretni és gondod viselni. Leteszem a fegyverem és behódolok. Jimin, vigyázz rá nagyon! - kacsintott befejezésképp.
-Ez teljesen komoly? - próbálta realizálni Jimin a helyzetet. -Yess.. győztem. Na, de ugye Hwaii.. mond, hogy maradsz. - vetett kérlelő tekintetet.
-Mondanám, na de a főnökség..
-Azt majd én elintézem ne aggódj. - rántott elő egy telefont zsebéből és tárcsázta a jól ismert számot.
-Hallo? Elnézést, de Huang Hwa Tae nem tud japánba utazni, se most, se később esetleg tudnának helyette valaki mást küldeni? Köszönöm. ~
Ezzel el is intézte a dolgot.
-Meg se vártad, hogy válaszoljanak igazam van? - nevettem fel.
-Nem, de úgyis mindegy. Semmiképp se engedném, hogy elmenj. - szorított magához ismét.
-Tudod Oppa igaz, hogy csak maximum egy fél napot töltöttünk külön, de emiatt a helyzet miatt, mintha több év lett volna. Úgy hiányoztál már, a pofid, az ölelésed, a szuszogásod, a nevetésed, a hangod, a faszságaid, te magad. Boldogsággal tölt el, hogy végül mégsem kell elmennem és itt vagy velem. - szorítottam én is meg őt.
-Na most először érzem én is azt, hogy képtelen vagyok kételkedni abban amit mondassz és nem is akarok. Lehet mégis csak kellett ez a baromi nagy katyvasz, nem? Bár én majdnem belehaltam. Mégegyszer ne csinálj ilyet, jó? - nézett aggódón.
-Na jó gyerekek, ez mind szép és jó, de mindenki minket bámul. Haza mehetnénk? - szakította félbe a pillanatot YoonGi, aki úgy tűnik, most épp nem volt túlságosan megbarátkozva ezzel a nagy feltűnéskeltéssel.
-Amíg a hercegnőm is jön addig én bárhova elmegyek. - mondta Jimin felszabadultan.
-Remek. Menjünk. - irányította ki Suga a bagázst a kocsihoz. Majd hazavitt mindannyiónkat.
Amint beléptünk az ajtón Jin megszólalt.
-Na de várjatok. Hol maradt a csoportos ölelés? Mintha mi nem örülnénk, hogy itt vagy. Azzal mindenki egy nagy ölelés kupacba tömörült.

- - -
Nos gyerekek munkám itt bevégeztetett, de csak míg az Extráknak neki nem vágok aminek legtöbb része a többi párosról szól majd akik feltűntek a történetben, vagy akik még nem.
Megjegyezném a ** rész annyit jelent, hogy ott, mint feltűnik szemszög váltás van. A történet eredetileg Hewy elmondása szerint játszódik, de mivel a történések ezen részében nem volt jelen így külső szemlélőt avagy narrátort/mesélőt alkalmaztam.

Puszillak benneteket. ^^
~Dany.
(És yezz pont karácsonyra befejeztem. xD)

BFriend10

A tegnap este történtek után nem igen tudtam sokat aludni így elég korán felkeltem, felöltöztem és kimentem levegőzni. Nagy szerencsémre TaeHyung megint követte példám. Bár furcsáltam kicsit ezt, hiszen mikor egy szobában voltunk mindig hétalvó volt, most pedig csak, mint én már hajnalban az erkélyen császkál. Hogy koránkelése se legyen hiábavaló úgy határozott boltba indul én pedig becsatlakoztam. A parkban csendben sétáltunk egymás mellett, mikor még a nap se kelt fel. Túl nagy volt a csend amit muszaj volt megtörnöm.
-Taw... Mondd csak miért kelsz mostanában ilyen korán? Tudom, hogy ez nem jellemző rád, így nem értem mi ez most így hirtelen.
-Semmi különös, csak mostanában álmatlanság gyötör, mert ha csak becsukom a szemem hallak és baromi zavaró. - mondta bántó hangsúllyal.
-Én mondtam már, hogy elnézést kérek, nem tudtam, hogy ez lesz.
-Ohh nem. Ezt csak a kis lovaddal közölted. Mint sok mást is.
-Most mérges vagy rám emiatt? - lettem bizonytalan és kétségbe esett hangját hallgatva ahogyan előttem sétált határozottan, arcát nem is mutatva.
-Emiatt? Nem. Sokkal inkább háborodom fel azon amit azzal a kettővel művelsz. Ők jó barátok voltak mielőtt te a képbe jöttél volna. Most pedig egyfolytában viaskodnak egymással. Ez a csapatnak se tesz valami jót. Ráadásul miért hülyíted agyon Ho-ssiit? Mind tudjuk, hogy úgyis Jimin mellett maradsz, ha maradsz is valaki mellett és nem csak kihasználod őket. Csak valld be, hogy igazából Hobitól nem is akarsz semmit, csak átvágod, mert vicces. Nem is értem miért akar egy olyan lányt aki csak szórakozik vele. Plusz ezt velem is szemlélteti. Faszkalap. - hallottam meg V szipogását. Magam  felé fordítottam a fiút aki így a földbe döngölt engem szavaival és arcára meredtem. Sírt. Könnyei patakként folytak le arcáról.
-Taw.. te szerelmes vagy Hoseokba, igazam van?
Ő csak bólintott egyet, én pedig magamhoz öleltem.
-Nagyon sajnálom. Nem is sejtettem. Leeshetett volna már a viselkedésedből is felé, én hülye. Valóban szemét vagyok. Csak saját magammal fogalkozom másokat figyelembe nem véve.
-Taery.. - szipogott halkan a nyakamba V. -Én nem gondoltam komolyan amiket mondtam. Sajnálom, csak úgy fáj, hogy azt látom egyfolytában, Hobi hogy oda van érted.
-Semmi baj. Megértem. Nem számít és én meg sajnálom, hogy látnod kellett.
Miután V kicsit lenyugodott leültünk egy padra a vásárlást elvetve.
-Taw. Igazad volt azokban amiket mondtál és úgy érzem ez nem mehet így tovább. Én pedig nem tudok az érzéseim meglétében az egyik fiú mellé oda állni, így... elmegyek.
-Elmész? De..
-Elmegyek. Tudom, hogy a kiadó még így is összefog minket kötni, de majd megpróbálok minnél láthatatlanabb lenni, vagy.. kitalálok valamit. Segítesz nekem Taw? - néztem rá kérlelően.
-Jó, de mit/hogy segítsek?
-Először is nekem beszélnem kell a csapatommal és a managerünkkel. Aztán lehetőleg még ma sikerül elköltöznöm, csak.. szeretném, ha elbúcsúznál tőlük a nevemben. Mivel tudom, ha én tenném és megtudnák mit akarok akkor biztos nem engednének elmenni. Megteszed nekem, kérlek?
-Hát persze, amit csak szeretnél. - állt mellém segítőkészen.
Közben haza indultunk.
-Tudod Taery.. hiányozni fogsz nekem. - pillantott le rám egy másodpercre mosolyogva.
-Te is nekem Taw. De nem örökre tűnök ám el. Csak a két jómadár látóteréből kell kihúznom magam. Téged viszont szívesen látlak bármikor. - mosolyogtam én is rá.
Miután hazaértünk elintéztem pár telefont. Az akcióm egész sikeresnek bizonyult. Kiderült, hogy pont nemrég jött egy munkaajánlat Japánból a kiadó számára amire épp megfelelnék. Azonnal igent mondtam, hiszen pontosan erre volt szükségem. A csapatommal is tárgyaltam. Mindent lerendeztem egy nap alatt. Már csak a csomagolás volt hátra. Amit el is kezdtem, de ekkorJimin lépett be a szobába. Mögém sétált és hátulról átkarolt állát közben nyakamba fúrva.
-Mit csinálsz? - kíváncsiskodott nyakamba szuszogva.
-Csak pakolok. - próbáltam minnél természetesebbnek tűnni nehogy valamit megsejtsen, de közben egy kis lelkiismeret furdalás kezdett gyötörni, hogy itt fogom hagyni őt és a többieket is egy szó nélkül. Pedig mennyire szeretem.
Később mikor a pakolással is elkészültem megkértem V-t, hogy terelje el kicsit a figyelmet míg én csendben lelépek, csakhogy azzal nem számoltam, hogy távozásomra a legkisebb szemfüles tag felfigyel.
-Hova mész? - kérdezte a táskámra meredve.
-Halkan még meghalják. - csititottam a maknaet.
-És miért baj az ha meghalják? Hova mész Hwa-ah? Gyerünk, mond meg!
-Én.. muszáj elmennem, de TaeHyung mindent el fog magyarázni ha elmentem. Kérlek ne szólj a többieknek Kookie. Jó? - kérleltem könnyes szemekkel.
-Ha megölelsz. - nyujtotta felém karjait, mint egy kisgyerek. Ölelésünk közbe még elejtette, hogy hiányozni fogok aztán utamra engedett. Kisétáltam csendben a dorm ajtaján és elindultam. A gépem hajnalban indult így még volt időm a csapatomhoz is beköszönni akik nagyon örültek, hogy viszont láthattak és igazán elkenődtek, hogy már mennem is kell. De az idő sürgetett. Miközben a reptérre tartottam egyre több olyan dologra lettem figyelmes ami a fiúkra emlékeztetett. Megeredtek könnyeim és nem tudtam gátat szabni érzéseimnek. Nagyon fognak hiányozni és igazán sajnálom, hogy megtörtént ami megtörtént. Mindüket nagyon szeretem és sosem akartam gondot okozni nekik a létezésemmel, de mivel ez megtörtént muszáj volt lépnem. Így volt a legjobb. Ezt tudtam, de mégis irtózatos fájdalom amit éreztem akkor, miközben a reptér felé vitt a taxi.

BFriend9

A nagy lelkizésünk után mindketten elvonultunk aludni. Hobi elvánszorgott V-hez én pedig bementem Jiminhez. Mihelyst becsuktam az ajtót megpillantottam őt az ágyon ülve.
-Szóval tudtad... - látszódott harag és csalódottság keveréke szemeiben.
-Igen. Tudtam. Tudom, hogy most mérges vagy, de beszélnem kell veled.. - néztem rá éreztetve komolyságom. Éreztem, hogy ki fog törni a mérge. Fel voltam rá készülve, de helyette csak... ült csendben. Tekintetében a csalódottság mellett most a szomórúság foglalt helyet. Közelebb sétáltam hozzá. Felnézett rám majd le a földre.
-Szakítani akarsz, igaz? Megértem. Az utóbbi időben valóban kicsit morcos és kibirhatatlan voltam és egyfolytában féltékenykedtem, de csak, mert féltelek. Tudom jól, hogy igent mondtàl anno és már nekem is adtad magad, de akkor is úgy érzem ezt mind csak kötelesség tudatból teszed, mert nem akarod, hogy rosszul érezzem magam. Nagyon jó szívű lánynak tartalak téged, édesnek, kedvesnek aki mindenkinek jót akar. Olyannak aki bármit megtenne, hogy a másiknak jó legyen. Viszont ha tényleg ez a helyzet akkor kérlek mond meg. Nem akarok úgy veled lenni, hogy nem azt érzed amit én. Mivel első találkozásunk óta érzek valamit irántad amiből egyre erősebb szerelem fejlődik. Viszont ezt a te oldaladról nem így érzem. Mindig Hobival vagy. Vele osztassz meg mindent. Nagyon közvetlenek vagytok egymással. Ráadásul azzal is tisztában vagy, hogy tetszel neki. Plusz ő maga mondta, hogy előbb szeretett, mint én és én csak lenyúltalak az orra elől. Sajnálom Hwaii, hogy ez eddig fajult. Ha én nem kezdek el utánnad futkosni akkor most boldogok lehetnétek Hobival. De majd most megtehetitek. Sok boldogságot.
Az a fájdalom ami arcán ült leírhatatlan. A szívem meghasadt tőle.
-Jimin..
-Menj csak Hoseokhoz és mond neki is. - küldött el fájó szívvel.
-Várj Jimin. Én.. Valóban nem éreztem akkor semmit amikor elkezdtél nekem udvarolni... De aztán minnél többet voltál velem annál jobban kezdem azt érezni, hogy kedvellek. Nem szívességből mondtam igent akkor, hanem, mert éreztem valamit és elhatároztam, hogy szeretném megpróbalni veled. Nem is csalódtam. Édes vagy és vicces. Oda figyelsz rám és tudom, hogy nagyon szeretsz és mindentől óvnál. Igaz, hogy úgy tűnik akkoriban Hobi is már belém szeretett, de maximum a szívem loptad el előle mást nem. Igaz, hogy vele közvetlenebb vagyok így is, de csak, mert így szoktam meg. Ő ismeri a faszságaimat, mindenféle béna dolgot tud rólam és, hogy hogyan gondolkodom. Hiszen tudod, hogy ha valakinek van egy párja akkor is sokszor a legjobb barátjával közvetlenebb így is, mert nem akarja, hogy a szerelme valami olyat tudjon meg ami ciki vagy rossz fényben tüntetné fel. Tudom fasz logika. Ha már fasz. A neked adásról meg annyit, hogy valóban féltem és nem akartam elsietni, de... elismerem elismerem akkor valóban szívesség volt, de szeretlek és úgy gondoltam megérdemled, hogy megkapj mégha én igazán nem is akartam annyira.
Ami viszont a lényeg. Igen tudom, hogy Hoseok többet érez irántam. Nagyjából egy hete valotta be, miután lefeküdtem veled.
Én pedig.. nem azt mondom, hogy már nem szeretlek vagy nem is szerettelek, de összezavarodtam. Mind a kettőtök iránt érzek valamit. Tudom, hogy szemétség, hogy így érzek, de nem tudom mit csináljak.
Miután elmondtam amit szerettem volna Jimin hozzám lépett és átölelt.

BFriend8

JHope a mosókonyhába költözött be bújával. Szép lassan oda sétáltam hozzá, majd megszólítottam a nekem háttal a gép előtt álló fiút.
-Hobie~
-Igaza van. - mondta nem rám nézve. - Tényleg az én bénaságom az, hogy most te vele vagy és nem velem. - olyan szomorú volt hallani tőle ezt és így látni. Közelebb sétaltam hozzá és hátulról átöleltem.
-De most itt vagyok. Jó igaz más értelemben, de... - szorította meg gyengéden kezemet a szívén.
-Szeretlek Hyee.. ~
-Tudom. - mondtam háta mögött mosolyogva melegséggel. Majd elé sétáltam, s az előtte elhelyeszkedő mosógépre pattantam.
-Hobi ~ Én nem akarom, hogy szomorú légy vagy hogy ez legyen.
-El kell felejtenem téged, igaz? - szomorodott el.
-Én.. - beszélgetésünk közben a mosógép centrizni kezdett. Bár én arról se tudtam, hogy megy. Úgy rászkódott az egész azt hittem agyrászkódást kapok.
-Be volt kapcsolva? - néztem Hobira.
-Ezek szerint úgy tűnik igen. Én se tudtam. - mentegetőzött.
-Hobii.. segíts le kérlek. Úgy érzem, mindjárt hányok. - Hoseok hirtelen lekapott a mosógépről, aztán letett a földre. Közben megint észlelhetővé vált a kicsi Hoseok alakja.
-Úgy látom nem vicceltél mikor azt mondtad mindenre feláll. - nevettem egyet, ő pedig kezét nadrágja elé kapta és elvörösödött.
-Hiszen te vagy az aki mindig ilyen izgató dolgokat művel tudtán kívül. Tudod te, hogy nézett ki kívülről ez a mosógépes dolog is? Ilyenkor megértem, miért bír Jimin olyan nehezen magával és miért akart annyira szeretkezni veled. Csak kettőnk között az a különbség, hogy ő megteheti. Én meg nem. Szóval ez kínzás, de próbálom tartani magam. Ha tudnád én is mennyire vágyom a közelségedre úgy is, de nekem jó barátként és lóként higgadtnak kell maradnom és kibírni.
-Olyan édes vagy. - öleltem volna meg, de megállított.
-Várj még. Ha most jössz ide akkor abból még bajok lehetnek és azt nem szeretnénk. Nem akarom, hogy megutálj. Csak hát ha közel vagy hozzám mindig.. Szomorú, hogy igaza lett V-nek mikor azt mondta...
-Marmint, hogy te is..?
-Igen. Sajnálom. Rossz barát vagyok. - szontyolodott újra el. Oda léptem hát és megöleltem, mit sem törödve azzal, hogy épp mennyire ágaskodik odalent a kicsike.
-Öhm.. és Jiminnek igaza volt az előbb? Ezt muszáj tudnom.
-N-nem vagyis... igazából.. én.. - dadogott vöröslő fejjel a ló.
-Vagyis igen?
-De csak egy kicsit. Kérlek könyörülj rajtam. Egyszerűen máshogy nem megy. Úgy értem.. szóval hát miattad áll mindig és te vagy a legvonzóbb lány akit valaha láttam, így... Sajnálom.
Erre nem igen tudtam mit mondhatnék neki. Kicsit megdöbbentem a dolog hallatán és kis idő kellett míg feldolgoztam.
-S-semmi baj. Bár kicsit megdöbbentem, de nem zavar. Vehetem bóknak. - Hobi a nyakamba vetette magát sírva.
-Én annyira sajnálom ezt az egészet drága Hyee.. Rossznak érzem magam és ez szörnyű. Remélem még így is a barátom maradsz, mert ha elveszítelek  mindent elveszítek. - úgy ölelt magához mintha tényleg a következő pillanatba oda tévedhetett volna egy T-rax, hogy elragadjon. Éreztem az illatát, minden rezdülését. Ahogy a nyakamba szuszogott és ahogy a válamra hullott pár könnycseppje.
-Nagyon szeretlek Hobi. - szorítottam én is magamhoz.

BFriend7

-Légy az enyém! - térdelt le hirtelen elém.
-Tessék?! - illetődtem meg. Mire felpattant.
-Mármint... Aisshh.. Miért vagy te Jiminé? És miért kellett ezt mondanod? Így képtelen leszek tovább lépni. - fogta fejét gyötrődve. -Mond.. Ha én tettem volna anno azt amit Jimin most az enyém lennél?
-Nem tennéd. Te más vagy és én épp ezért is szeretlek annyira. Jimin az a fajta típus aki megy a saját feje után ahogy érez. Te pedig aki gondolkodik is mielőtt tenne valamit. Ezt nagyon szeretem benned. Az pedig, ha mégis azt tetted volna amit Jimin.. Nos nem tudom. Talán. De én örülök, hogy nem úgy történt... - JHope szavaim hallatára elszomorodott. -Úgy értem.. - emeltem meg állát. -Ha azt tetted volna amit ő akkor nem megyünk át olyan sok mindenen és most nem tartanánk itt. Nem ismernénk olyan jól egymást. Plusz ha te tetted volna amit ő gondolom akkor ő meg amit te, de mindenesetre akkor meg fordítva lenne úgy se jobb.
-Tudod mit? Jó ez így... - mosolygott fájdalmasan. -Tehetek bármit is azért, hogy többek legyünk, mint barátok Hyee??
-Sajnálom Hobi.Én nagyon szeretlek, de Jiminnel járok. Nem tehetem meg, hogy megcsalom. Már azt a csókot se szabadott volna.- szomorítottam tovább, de muszáj volt. Sóhajtott egyet majd kinyitotta az ajtót.
-Hye. Én nagyon szeretlek téged. Nem akarom, hogy bármi miatt is elromoljon a kapcsolatunk, de harcba szállok érted.
- - -
Ennek egy hete. Azóta a nap óta nem feltűnőbben, mint eddig, de Hobi és ChimChim ölik egymást halkan. Ha az egyikük hozzám ér a másik elkezd háborogni. Úgyszint ez mikor beszélek az egyikükkel. Velük voltam éjjel és nappal egyfolytában. Végül már nem birták az idegeim és megkértem Tawot,  hogy jöjjön el velem valahova egy napra. Persze mikorra elindultunk, már 4-en voltunk Jinnel és Kookieval együtt. Először nem tudtuk, mint csinálhatnánk, de aztán elmentünk túrázni eggyet. Nagyon jól sikerült nap volt. Főleg a tábortüzes része mikor is a fiúk eldöntötték, hogy játszunk felelsz vagy merszt, mert miért ne.
-Kookie felelsz vagy mersz? - kérdezte V.
-F-felelek. - válaszolt bizonytalanul.
-Szűz vagy még? - tette fel TaeHyung az elég intim kérdését, mire Kookienak óriásira nőttek a szemei Jin Oppa pedig tiltakozott.
-V ez már túl intim. Hagyd szegény maknaet.- szólt a rangidős.
-Jó-Jó. Akkor.. tetszik most valaki? Őszintén. - nézett határozottan V. Kookie elpirult, majd a füvet kezdte simogatni.
-Nos.. Hát.. Én.. De ugye nem ítéltek el és nem mondjátok meg senkinek? - pánikolt a maknae.
-Semmi gond. Titokban tartjuk. - jelentette ki Jin.
-Lakat a számon. - értett egyet V.
-YoonGi. YoonGi az aki tetszik nekem, de fogalmam sincs kölcsönösek e ezek az érzések. Kérlek ne ítéljetek el.
-Ez most meglepett, de.. Igazából én már mióta szerelmes vagyok NamJoonba. - nevetett fel a prince. Mind TaeHyung felé néztünk ezután, mivel ő volt az egyetlen aki nem mondott még semmit.
-Most miért néztek így? Én.. én nem szeretek senkit.
-Ne csináld már Taw. Tuti tetszik valaki neked is. Mond meg. Légyszii.. Tudod, hogy nem fogjuk elmondani.- kérleltem.
-Nincs senki, de akkor te is válaszolhatnál. Te kibe vagy szerelmes? - pillantott rám.
-Mi?? Hát...
-Jimin vagy Hoseok? Nos?
-Én.. én.. nem tudom. - fakadtam ki. Teljes zavar volt a fejemben. Én magam sem tudtam ki iránt mit is érzek.
Éjfél felé találtunk haza Jin és V kicsit pityókásan szállingózott be az ajtón mögöttem és Kookie mögött. Mivel mi még túl fiatalak vagyunk, nem igazán ihattunk semmit. Plusz valakinek haza is kellett vezetni azt az autót. Hulla fáradtan sétáltunk a szobánkba és borultunk az ágyunkba, mint egy zsák krumpli. Persze rájöttem, hogy nem ártana lezuhanyozni a bogaras erdő után, így feltápászkodtam és kimentem a fürdőszobába. Mikor kifele tartottam nagy zajra lettem figyelmes. A következő pillanatban a földön találtam magam nem mással, mint Hoseokkal. A nagy puffanásra Jimin is kifutott a szobából és az a gyönyörű látvány tárult elé, hogy fekszem a földön, Hobi pedig felettem.
-Mi az anyám kinyja van már megint itt?! Húzzál aludni és hagyd békén a barátnőm!!! - kezdte el felrángatni Hobit a földről.
-És nézd meg már megint áll a lompos, mi? Hozom az ollót. - rángatta meg a lovat.
-Nyugodj le. - szólalt meg JHope.
-Nyugodjak le? Egyfojtában a barátnőmmel vagy és próbálkozol. Fogadjuk még rá is vered, mi? - dühöngött Jimin. -Csak valld be.
-Jimin én nem vagyok te, bocs, hogy elkeserítelek. Ráadásul lehet, hogy a te barátnőd, de én ismertem és én szerettem előbb és még mindig. Nekem ugyan annyi jogom van háborogni, mint neked. Lenyúltad előlem a lányt aki megtetszett.
-Nem. Nincs jogod. Nem az én hibám az ha te tehetetlen béna vagy és képtelen voltál arra, hogy a barátnőddé tedd.
-Jimin! - szóltam rá.
-Mi van? Ez az igazság. Ráadásul most te is hallhattad, hogy többet érez, mint barátság.
-Hobi. ~
Jhope szomorúan lehajtott fejjel elsétált én pedig utánna mentem. Miközben még Jiminnek elejtettem egy mondatot.
-Már tudtam.

BFriend6

Reggel elég korán felébredtem és kimentem levegőzni. Úgy tűnik V szintén emellett döntött. Kivánszorgott mellém és szóra nyílt szája.
-Szóval letudtátok mi?
-Tessék?! - lepődtem meg.
-Szívem, a hangod mindenhol hallani lehetett. Ebben a dormban rohadt vékonyak a falak. Éjjel azt kellett hallgatnunk ahogy szexeltek. - tájékoztatott a tényről V. Hirtelenjében ahogy az információ tudtomra jutott elszégyeltem magam. 7 fiúval lakom egy dormban, köztük a legjobb barátommal is és mindjük hallotta ahogy aktus közben hangoskodom. Ennél rosszabbat el se tudnék képzelni.
7 óra felé már mindenki fel kelt. Roppant kínosnak éreztem ahogy rámnéznek és eszükbe juthat a dolog. Befelé sétalva megpillantottam a kis lovacskám aki amint meglátott elfordult tőlem és másfelé vette útját. Ez nagyon szíven ütött. Nem hittem, hogy ilyen miatt már barátkozni se akar velem.
Az egész napom úgy ment el, hogy Hoseok társaságát kerestem mindhiába. Elhatároztam, hogy vacsora után beszélni fogok vele. Meg is kértem Vt, hogy hagyjon kicsit egyedül vele. Amint befejeztük az evést és Hobi elvonult utána mentem.
-Hobi beszélni szeretnék ah... - mondatom befejezni nem tudtam, mert ügyesen egy szekrénynek sétaltam. Becsuktam az ajtót és közelebb sétáltam mire ő hátra nézett rám és felordított.
-Most miért nehezíted meg mégjobban??!!
-Hobi én.. én.. nem tudtam, hogy ilyen vékonyak a falak. Én tényleg szégyenlem magam amiért ilyeneket kellett hallanotok, de..
-Hagyj. Menj csak Jiminkédhez és dugasd magad vele. - folytatta tovább az ordítást dühösen.
-Hiszen te is biztattál.
-Nem kellett volna. -vágta oda.
-Kérlek ne ítélj el. -  mondtam szomorúsággal hangomban.
-Ahh csak fogd be. - mondta s a falhoz tolt. -Én nem ítéllek el. Erről szó sincs. Egyszerűen csak mióta hallottam a hangod látni sem bírlak. -magyarázta. Már épp sírva fakadtam mikor folytatta.
-Ne kezdj el sírni, kérlek. Úgy értettem, hogy látni se bírlak, hogy... ha csak meglátlak rögtön feláll. - szégyellte el magát. - Nagyon sajnálom Hyee. - nézett bűnbánóan. -Azt hiszem ideje bevallanom, hogy amióta csak megláttalak tetszel. Aztán minnél többet voltunk együtt annál jobban megkedveltelek. Csak sajnos Jimin gyorsabb volt és jobb, mint én és elrabolt. Nem akartam ezt elmondani neked, de itt volt az ideje. Szeretlek. - ölelt magához. Nem szóltam semmit, csak álltam vele szemben. Már egészen kétségbe esett, mikor végre megszólaltam.
-Igazából.. a fotózáson úgy láttam mintha többet éreznél irántam, csak nem igen tudtam elhinni, de úgy tűnik igaz. Amikor megismerkedtünk én is nagyon aranyos fiúnak találtalak, de igen. Jimin erősebben próbálkozott. Sajnálom Hobi.
-Tudom, hogy ez most abszurd lesz, de kérlek hadd csókoljalak meg! -  nézett komolyan.
-Mi?!
-Tudom, hogy Jimin barátnője vagy, de... szeretném ha.. jobban el tudnám fogadni, ha megcsókolhatnálak és azt mondanád semmit sem érzel irántam. Kérlek. - vágott szomorú kispóni fejet.
-Rendben, de csak mert a legjobb barátom vagy. Egy csók és ennyi. - vázoltam a szabályt.
-Értettem. - mosolygott rám.
Hobi lassan elkezdett közeledni felém megsimította arcomat, majd megfogta és felemelte fejem kicsit maga felé, miközben óvatosan a falhoz nyomott és megérezhettem lágy ajkait enyémeken. Vigyázva csókolt. Éreztem próbál rám úgy vigyázni, mint egy porcelán babára. Ez a csók teljesen más volt, mint ami Jiminnel. Ennél jobban még soha semmi nem esett. Hoseok elvált tőlem én pedig majd megőrültem attól, hogy csókjától égő ajkaim többre vágytak ebből.
-Nos?
-N-Nem éreztem semmit..
-Oh. - tört össze szíve. -Akkor én most kimegyek egy kicsit, ha nem gond. - mondta. Megragadtam karját.
-Hobieee~ Hadd fejezzem be kérlek. Nem éreztem semmit..
-Kérlek ne mond el többször egyszer is elég volt. - nézett el.
-Mondanám szívesen, de ha őszinte akarok lenni akkor képtelen vagyok.
-Tessék? - bámult rám nagy szemekkel.
-Tisztázzuk én Jiminnel vagyok és szeretem is, de őszinte ember vagyok ezt te is tudod. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy "nem éreztem semmit", mert akkor hazudnék.
-Ne viccelj velem, kérlek!
-Baka! Ez nem vicc! - rivalltam rá.
-Légy az enyém! - térdelt le hirtelen elém.

BFriend5

Eljött a fotózás napja. Mindhárman az épület előtt vártuk, hogy beengedjenek. A fotózás a Voguenak készült, így elég ügyesnek kellett lennünk hiszen ez a magazin az egyik leghíresebb szerte a világban. Minden rendben ment egészen addig míg igazán el nem kezdődött a fotózás. Az egyéni képeknél még mind nyugodtan elvoltunk, aztán... Mindhármunkat oda hívtak. A feladatunk pedig egy szerelmi háromszöhöz hasonló pózolás. Mit ne mondjak láttam Jimin arcán, hogy nagyon nem tetszik neki ez a feladat. Ami viszont meglepőbb volt, hogy Hobira nézve egészen furán éreztem magam. Ahogyan rám nézett és hozzám ért. A kis ló szemében a vágyakozás kis szilánkjait véltem felfedezni. Mire feleszméltem gondolataimból már Jimin állt ott mellettem örömködve.
-Most én jövök! - kiáltott fel vigyorogva. Miközben Jiminnel is végeztük  feladatunk éreztem a vonzalmat kettőnk között. Ami újra aggodalmat keltett bennem, de próbáltam a fotózás közbe leküzdeni.
Delutánra befejeződött a fotózás és haza indultunk.
A nap további része eseménytelenül telt egészen vacsora utánnig mikoris újra szobaválasztás következett be. Minek az lett a vége, hogy én és Hoseok egy szobába kerültünk, ennek pedig Jimin nem különösebben örült.
-Ne csináljátok már. Ő az én barátnőm erre összeteszitek Hobival. - nyavajgott.
-Nem vagy már kisgyerek Hyung. Nőlj fel és ne nyavajogj! -szólalt fel a csapat golden maknaeja.
Végül Jimin addig tiltakozott még hozzá nem osztottak be. Amit kitörő örömmel fogadott. Mielőtt azonban bementem volna hozzá elvonultam Hoseokkal és elmondtam neki, hogy még mindig tartok a dologtól és megrémiszt kicsit, hogy egy szobába kerültem Jiminnel. Ő csak próbált megnyugtatni és meggyőzni  nem kell félnem. Később aztán ő elment V-hez én pedig besétáltam félve Jiminhez, aki az ágyom ülve már nagy mosolyal várt rám.
-Hát te nem is örülsz? - kérdezte szomorúan.
-De igen, csak..
Ült át mellém az ágyra.
-Ne aggódj édesem, de tényleg. Vigyázok rád.  - csókolt meg. -Na jó most dugjunk.
Megállt bennem az ütő ahogy ez elhagyta száját.
-Csak vicceltem. - kezdett el nevetni. - Csak nem gondolod, hogy ekkora paraszt vagyok?
Nekem aznapra elég is volt a viccekből. Kis idő elteltével lefeküdtünk aludni. A nagy sötétben egyszer csak Jimin megszólalt.
-Nem aludhatok veled? Légyszi. - kérlelt.
-Öhm.. hát...
- Jóó.. Megértem. - hallatszódott szomorúsága hangjában.
-Sajnálom.
Ez után a napok normális ütemben teltek, mint eddig Hobiékkal szórakoztunk, Jimin randizni akart velem és el is vitt pár helyre, közben eldobott egy-egy perverz megjegyzést mindenfele. Telt - múlt az idő. Eljött a szülinapom. A fiúk nagyon kedvesek voltak. Jinék sütöttek tortánt, Kookieék elintézték a díszítést, V a zenét és még egy csapattáncnak is szemlélője lehettem amiben Jimin volt a főszereplő. Igazán édes volt. Úgy éreztem, hogy nem várathatom tovább őt. Készségesen várakozik és tudom közben majd megőrül, nem akartam tovább kínozni. A szülinapom megünneplése után este mikor mindenki elvonult a szobájába mi is elmentünk. Erőt vettem magamon és Jiminhez léptem.
-Oppa...
-Nocsak rég szólítottál már így. Mit szeretnél? - nézett le rám.
-Itt az a kérdés te mit szeretnél. - nyeltem egyet.
-Hm? - értetlenkedett, mire megcsókoltam. Ő még mindig értetlen tekintetével bámult rám, mire csókolgatni kezdtem. Viszonozta egy ideig, majd elvált tőlem.
-Hwaii mi van veled? Mi ez így hirtelen?
Kérdését figyelmen kívül hagyva toltam le magammal az ágyra. Ekkor azonban megéreztem merevedését és bepánikolva felugrottam. Jimin szintén felült és rámnézett.
-Na most komolyan ez mi?
-Én igazából.. olyan édes voltál ma és mindig és olyan kedves tőled, hogy vársz rám így úgy éreztem adnom kell neked valamit, de ahogy megéreztelek megijedtem.
-Szóval félsz kis Jimintől?
Én csak bólintottam, mire ő pajzánul elvigyorodott.
-Szeretnéd megfogni?
-Mi?! - fakadtam ki.
-Add a kezed. - nyúlt a kezeim után.
-Nem! - tiltakoztam.
-Ne ellenkezz csak add. - fogta meg kezem, s tette nemi szervére a nadrágom keresztül. Amint kezem nadrágjához ért ő felnyögött. Én csak elvörösödve figyeltem őt és észleltem ahogy egyre nagyobbra nő kezembe még úgy is, hogy nem közvetlen érintkezünk. Egy idő után Jimin megszólalt.
- Na félsz még tőle?-kérdezte.
-Hát..
-Kérlek mond, hogy nem már annyira szorít a gatyám, hogy úgy érzem menten szétrepedek. - arcán látszott a kínlódás és fájdalom. Nem volt mit tenni. Elkezdtem nadrágját kicipzározni miközben engem nézett. Feladatom végeztével végre elengedte a nadrág és megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját.
-Gamsahabnida. - mondta hálásan. Egy mosolyal válaszltam, de amint szembe kerültem a már csak boxerben ülő jiminnel újra pánik ült úrrá rajtam.
-Megint félsz ugye? - kérdezte mintha csak olvasni tudna bennem. Bólintottam. Ő pedig odalépett hozzám és megcsókolt. Csókolgatni kezdte a nyakam és az ágy felé vezetett.
-Jimin...~
-Semmi baj. Nyugalom. - folytatta amit elkezdett, közben ledöntött az ágyra.
-De én.. - próbálkoztam, mire csak folytatta egyre lejjebb haladva. Levette polómat és lent éreztem ez még nagyobb hatást gyakorolt rá. Nem is értem, hogy tud  még mindig tovább nőni. Miközben hasfalamat csókolgatta megtalálta egy érzékeny pontom. Beleborzongtam ahogy hozzá ért. Hamar leért csipőcsontomig, miután felnézett rám. Én csak összeszorítottam magam jelezve, hogy nem állok készen rá. Ő erre felmászott hozzám és csókolgatni kezdett.
-Tudod mit? Ha nem szeretnéd akkor hagyjuk. -suttogta ajkaimra szemembe nézve kitágult pupilláival.
-Jiminnie ~ - borultam nyakába könnyezve.
-Mi a baj? - ült fel mellém simogatva fejem.
-Te túl kedves vagy. - hüppögtem nyakába. Kijelentésem mosolyal nyugtázta, s homlokon puszilt majd szájon.
Újra csókolózni kezdünk, de már nem olyan módon, mint előtte. Ezekben a csókokban éreztem, hogy Jimin szeret engem és törődik velem, hogy fontos vagyok én és amit szeretnék. Szép lassan visszafeküdtünk az ágyra csókjainkat nem szüneteltetve. Lassan elkezdte lehúzni bugyimat amit tűrtem, mert túlságosan elterelte figyelmem, hogy eljusson tudatomig mit csinál. Majd magáról is lehúzta az alsóját így megéreztem még közelebbről azt amitől mióta félek. Nyöszörögtem egyet, ő pedig elszakadt tőlem.
-Pedig most tökre igyekeztem. - nyavajgott Jimin. Már épp szállt volna le rólam, mikor megfogtam ékességét és bedugtam.
-Aú. - ordítottam fel.
Kis feldolgozás után Jimin mosolyogva fogta fel tettemet.
-Ennyire szeretnéd? -nevetett.
-Ne szállj el. Én csupán nem akarlak elkeseríteni. - fordultam el.
-Persze-persze. Kemény a cicid. - vigyorgott rám édes kaján vigyorával s csókolt rá mellbimbómra melltartón kerestül.
-Rossz Oppa. - toltam el fejét.
-Ohh de most miért? Olyan kis aranyos vagy és muszáj volt.
-Ne hízelegj. - pillantottam el zavaromba.
Újra csókolni kezdett és édes puszikkal lepett el. Amint úgy érezte minden rendben lesz elkezdte belém tolni magát.
-Mond: Welcome Jiminieee~ - pattogott izgatottan a drágám.
-Baka! - szóltam rá, de azért közben kicsit aranyosnak is tartottam újjongását.
-Elkezdhetek mozogni hercegnő? - kérdezett rá tanácstalan tekintettel. Bólintottam. Miközben mozgott nem tudtam megállni, hogy egy-egy nyögés vagy sóhaj el ne hagyja szám. Pedig erősen próbálkoztam.
-Mondtam már, hogy gyönyörű hangod van? - nézett engem felizgultan.
-Igen. Csak nem ilyen helyzetben. - nevettem fel.
-És azt, hogy felizgulok tőle?
-Na azt még nem.
Mozgás közben folyamatosan csókolgatott és simogatott.
-Szeretlek és Oda vagyok érted! - hagyta el száját.
-Én is szeretlek. -adtam puszit orrára.
Amint befejeztük az aktust jimin mellém feküdt és magához ölelt. Így aludtunk el.

----
Nos hetero közösülésekben nem igen vagyok otthon és igazából ez volt az első, habár nem túl részeletes ilyefajta írasom. Remélem azért élvezhető volt. Nos a bonyodalmak még csak most kezdődnek.  Köszönöm annak aki elolvasta. ^^

~DanBi *×*

BFriend4

A fiúkkal való beszélgetés után úgy határoztam elmegyek sétálni egyet, így elköszöntem tőlük és elhagytam a szobát.
Utamat a kis park felé vettem ahol a legtöbbször sétalni voltunk. A szél lágyan simogatta arcomat, miközben az őszi parkban sétáltam egyedül nyugodtan. Be kell látnom Hoseoknak igaza van. Nem kéne így tartanom ettől az egésztől hiszen Jimin szeret engem és nem tenne semmit ami számomra rossz, de közben mégis félek egy kicsit. Miközben sétáltam egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki követ engem. Az egyik bokor mögött megpillantottam egy fiút, szintúgy egy fa mögött egy másikat. Sietősebbre vettem lépteimet, mire ők előugrottak búvóhelyeikről és utánam indultak. Végül már futva menekültem a két személy elől akiknek céljával nem voltam tisztában. Pánikba esve rohantam amerre láttam, majd mikor már teljesen kétségbe estem, hogy nincs tovább Jimin ugrott elém és ölelt át.
-Most takarodjatok a fenébe míg nem hívom a zsarukat!! - kiáltott rájuk.
Jimin általában a kedvességéről és aranyosságáról híres amit szerintem ők is tudtak ezért közelítettek akkor is mikor megjelent a semmiből, de ez a határozottsága, tekintélye és a harag ami tükrözödött elijesztette őket. Még én sem nagyon láttam ennyire idegesnek őt. Ahogy átölelt megéreztem melegségét. Úgy megörültem, hogy megmentett. Magamhoz szorítottam erősen és el sem akartam engedni.
-Jiminnie!! - szorongattam egyre erősebben.
-Aggódtam. Sose menj el sehova egyedül baka. Rengeteg pedofil, perverz, tolvaj és rajongó járja az utcákat. Mi lett volna ha most nem vagyok itt? -
Néztem fel rá. Láttam az aggodalmat és kétségbeesettséget tekintetében. Valóban nagyon fontos lehetek számára.
-De itt voltál és én nagyon szeretlek. - öleltem meg újra.
Ezen mondat hallatára a drágám újra lefagyott, mert olyan nehéz számára elhinni, hogy ezt tényleg én mondtam és neki.
-És.. sajnálom. Csak úgy szerettem volna sétálni egyet egyedül, hogy kitisztuljon a fejem. - néztem el.
-Hwaii én sajnálom ami a szobába  történt. Nem kellett volna azt tennem. - hajtotta le fejét megbánón.
-Öhm.. beszéltem  Hobiékkal és..
-Várj te most komolyan szexuális témákról beszélgetsz a fiúval akinek felállt rád? - nézett rám.
-Jiminn tudod, hogy Hoseok a barátom. Egyszer felállt neki felejtsük el. Amúgy sem csinált semmit. Ráadásul úgy csinálsz mintha ő lenne az egyetlen. Tudod a lánycsapatoknak vannak fiú rajongóik is...
-Az lehet, de velük nem élek egy fedél alatt és nincsenek minden fél órában a közeledben. Habár ha megtehetném megtizedelném a rajongóitok fiú részét.
-Elismerem közöttük valóban vannak ilyesztő egyének. - nevettem fel hátra nézve a két fiú után. -Ohh és amit mondani akartam. Szóval beszéltem Hobiékkal és igazából nagyon kedves volt velem. Rávilágított, hogy nem kéne annyira tartanom tőled.
-Félsz tőlem? - lepődött meg.
-Nem úgy értem. Én csak... tudod én még...
-Szűz vagy. Tudom. - nevetett fel. - És ezzel nincs is baj. Ha ez megnyugtat még én se voltam lánnyal.  - nézett rám meleg tekintettel.
-Fiúval igen? - kérdeztem érdeklődve.
-Dehogyis. Minek nézel te engem? - nevetett egyet kínosan. - Úgy értettem, hogy maszturbáltam már, de szexuálisan még nem éritkeztem mással. Szóval ne aggódj. Viszont talán pont azért, mert én még soha nem csináltam, vágyom  arra ennyire, hogy végre tapasztalatot szerezhessek veled és boldoggá tehesselek.
-Minnie~ Igazából még eléggé félek, de megpróbálom minnél előbb leküzdeni, mert szeretném ha örülnél. - mosolyogtam rá.
-Ahh úgy szeretlek kis baka. - ölelt magához szorosan.
Miközben hazafelé tartottunk a telefonom csörögni kezdett. Aki hívott pedig a kiadó vezetője volt. Bár igaz szünetünk van a dolgok még futnak. Így bejött egy fotózás a képbe amire minket akarnak küldeni. Miután letettem a mobilkészüléket Jimin kíváncsi tekintettel kezdett vizslatni.
-A főnök volt. Azt mondta lenne egy fotózás amire  minket szeretne. Engem, téged és Jhopeot.
-Mi?! Na de miért minket hármunkat? Hát már mindenki ki akar tolni velem? - szontyolodott el.
Ahogy hazaértünk megkerestem Hobit és elmondtam neki a nagy hírt. Ő sem igen értette ezt miért, de azt mondta ő benne van.

BFriend3

Később Jimin akarata beteljesedett és elvitt egy randira. Először moziba mentünk és megnéztünk egy sci-fit. A filmhez képest az ő hangulata egy csöppet túl romantikus is volt. Ami kicsit vicces, mikor éppen mondjuk valaki meghal a filmben vagy a két szerelmes harcol egymással életre-halálra. Mire a filmnek vége lett be is sötétedett.
-Szeretnél étterembe menni, vagy még mindig utálod őket? - nevetett fel.
-Szerintem te is tudod a válaszom. - mosolyogtam rá.
-Akkor csak sétáljunk a parkban.
Meg kell vallanom éjszaka a parkban sétálni egészen csodálatos volt. Pedig még karácsonyi díszek sem díszelegtek a fákon/bokrokon. Az este csendes volt, nyugodt és szép.
-Hwaii.. -szólított meg párom megtörve a köztünk beállt csendet.
-Hm?
-Szeretsz engem?
-Tessék? - lepődtem meg.
-Még sohasem mondtad nekem, hogy szeretsz. Ráadásul alig töltessz velem időt. Inkább vagy Hoseokkal. Mond meg ha csak azért jársz velem, mert nem volt szíved visszautasítani akkoriban. Nem akarok tévhitben élni. - hallatszódott a fáradtság és összetörtség hangjában.
-Mi a..?! Nî shì yúchÛn de!! - fordultam sarkon és másfele vettem utam.
-Szóval tényleg csak azért volt.
Szavai hallatára megfordultam hirtelen és ordibálni kezdtem neki.
-HOGY A FENÉBE LEHET VALAKI ILYEN HÜLYE, MOND? - lépkedtem hozzá közelebb.
-Te kinek/minek nézel engem Jimin? Te komolyan olyan lánynak nézel engem aki úgy járna egy fiúval, hogy semmit nem érez iránta? Ez kedves.
-De.. akkor.. és mi van Hoseokkal? Oké, hogy legjobb barát meg minden, de fiú. Ráadásul gügyögsz neki, meg ölelgeted, puszilgatod. És é...?
-SZERETLEK EZ NEM ELÉG??!!- borultam ki.
-Mi? Mit mondtál?
-Szeretlek, jó? - pirultam el elnézve. - Lehet, hogy vele is elég közeli kapcsolatot ápolok, de a tiéd vagyok. Nem vagyok elég?
-Az enyém vagy. - lépett hozzám közelebb közben boldogan mondva.
-Dehogynem. Hiszen te vagy minden. A minden az enyém. - húzott közelebb, s párnáit enyémeknek nyomta. Lágy csókot lehelt ajkaimra amin lehetett érezni, hogy nagyon szeret engem, persze ez az elejétől fogva érezhető. Majd hirtelen elvált ajkaimtól.
-Megbocsájtassz egy percre? - kérdezte. Bólintásom után, megértve jelzésem arrébb is sétált.
-ÉN VAGYOK AZ ISTEN!!!!! - kiáltott fel. Hozzám futott, felkapott és megpörgetett a levegőbe, egy meleg ölelés és csók kíséretében pedig letett.
-Ez mi volt? - nevettem el magam.
-Semmi különös, csak végre tényleg úgy érzem az enyém vagy. - sugárzott szeméből a szeretet és a boldogság keveréke.
-Tudod, hogy ilyenkor baromi aranyos tudsz lenni? - mosolyogtam rá. -Na gyere ide! - öleltem meg.
-Ééss... átköltözöl hozzám? - vigyorgott rám.
-Ne is reménykedj, drágám.
-De miért? Azt mondtad szeretsz. - biggyesztette le alsó ajkát.
-Az, hogy szeretlek, nem egyenlő azzal, hogy egy szobába is költözöm veled. Nagyon jól megvagyunk mi Taw-al.
-Csak azt ne mond, hogy őt is legjobb baratoddá avanzsáltad...
-Baka. - nevettem fel. -Nem. De nagyon kedves sràc.
-Csak aztán nehogy túl kedves legyen. - nézett szúrósan Jimin.
-Most a csapadtársadról és egyben barátodról beszélsz azt ugye tudod?
-Tudom, de ő is csak fiú. Mind dugni akar. - jelentette ki férfiasan.
-Jimin.. - nevettem fel. - Te is fiú vagy. Most lebuktál.
-De én csak.. én nem... - hajtotta le fejét.
-Semmi baj, szívem. - simogattam meg buksiját. - Menjünk haza, jó? - mondatom hallatàra vàlaszként átkarolta vállam és megindult, de azért útközbe még elejtette a mondatot, hogy: "Ők a családom, de ha bàrmelyikük erotikusan közeledne feléd levágom a farkukat. Ezt közöld, drága jó Taw barátunkkal, ha hazaértünk, meg a kis lovaddal is."
Este fél 10 felé értünk haza a sétánkból. Ahogy elköszöntem barátomtól és beléptem a TaeHyunggal közös szobánkba a villany felgyúlt és egy ideges V-t pillantottam meg az ágyán ült, engem figyelt.
-Mi a francot csináltatok ennyi ideig? - vett fel kihallgató módot.
-Sétáltunk. De te miért vagy még fent? - figyeltem meglepődött arckifejezéssel.
-Hogy miért szívem? Azért, mert a drágalátos lovad egész este baszogatott, hogy miért nem jöttök már haza, azért. Mintha valami kutya lenne aki a gazdáját várja. Igazán megnevelhetnéd egy kicsit.
-Rendben. Sajnálom Taw. Megnézem mit tehetek. -sóhajtottam egyet és a két  jólelkem szobája felé vettem az irányt. Amint oda értem bekopogtam, a válasz után pedig beléptem. Alig tudtam pár lépést tenni a lovacskám máris rám vetette magát olyan lendülettel, hogy Jimin ágyán végeztem Hobival magamon.
-Mi a fasz?! Na jó ezt ne. Hobi!! Szállj le a barátnőmről! MOST! - dühödött be Jimin és kapta le rólam a szintén meglepődött bf-em. Ahogy jhope ott állt előttünk elég feltűnően látszott, hogy ez a kis baleset elindított benne egy folyamatot nem is akármilyen irányba. Ezt ő is észrevette és amint csak tudott kiviharzott a szobából zavarral arcán.
-Látod én mondtam. Most le kéne vágnom a micsodáját. - tekintett az ajtó felé.
-Hisz csak baleset volt, mert nagyon megörült, hogy megjöttünk. Ami meg a  merevedését illeti, melyik fiúnak ne lenne egy ilyen szituációban. Ne bántsd szegényt. - védtem meg Seokiet.
-Ne védd màr annyira. Bezzeg ha velem történt volna ez tuti nem így reagálnál.
-Dehogynem. - álltam fel.
-Igen? - kérdezett vissza, majd felém kezdett közeledni, míg el nem dőltünk az ágyon. Mikor már egymáson feküdtünk megéreztem milyen kemény így nadrágon keresztül is és elkapott a félelem. Könnyezni kezdtem, majd  mikor feltámaszkodott, hogy megnézze mi bajom lelöktem magamról és kifutottam a szobából. Egyenest TaeHyungékhoz. Szélsebesen csaptam be az ajtót egyenest  Hoseok karjaiba borulva aki akkor épp az ágyamon üldögélt. Zokogásomra V is felfigyelt, így ő is közelebb sétált.
-Mi a baj, hercegnő? - kèrdezte Hobi aggódón fejemet simogatva.
-A nagy farú csinált valamit? - kérdezte V.
-Nyugodj meg szívem. Már itt vagyunk. Mond el szépen mi baj. - gügyögött Hoseok.
-Igen. Nem harapnak a bácsik. Gyerünk Taery. - biztatott V.
Miután a fiúk nyugtatgattak és valamilyen szinten sikerült is lenyugodni végre kinyögtem mi is a problémám.
-Nos amikor.. öhh Hobi te kiszaladtál a merevedéseddel akkor Jimin háborgott egy sort, de én azért próbáltam megmagyarázni a helyzetet. Aztán azt mondta bezzeg ha ő lett volna a helyedbe nem ilyen tettem volna. Rámborult és...
-Kérlek csak azt ne mond, hogy megerőszakolt! - ájult el majdnem ijedtében JHope.
-Dehogyis. Jimin nem tenne olyat, csupán megéreztem.. tudjátok; és megijedtem. - szégyelltem el magam. Kijelentésemre csak mindketten megöleltek.
-Semmi gond, édesem. Még fiatal vagy persze, hogy félsz. Hiszen még szűz va.. - böktem meg a lovat, hogy ne beszéljen ilyeneket mások előtt.
-Bocsánat, de hát ha igaz.
-Nyugi Taery, tőlem aztán nem tudja meg senki. - ígérte V. - De amúgy tényleg nincs baj. Még szűz kislány vagy, de nincs ok a félelemre. Semmi bajod nem lesz tőle. Sőt...
-Fiúk nagyon kérlek ne tartsatok előadást nekem a szexről sok volt egyszer is mikor megtették.
-Bocsánat, de ha nem tesszük meg sose fogod azt megszokni vagy nem félni tőle. Így meg Jimin meghal a végén, mert sose leszel az övé teljesen.
-Persze dörgöld az orrom alá. - durcáztam.
-Én nem dörgölök semmit sehova. - mondta Hoseok.
-Ez bizarrul hangzott. - nevetett fel V.
-Tényleg, várj, de hát nekem is felállt. Nem mintha büszke lennék rá. Az enyémnél nem ijedtél meg? - érdeklődött.
- Őszintén? Nem. - ráztam meg a fejem.
-Miért? - vesztette el önbizalmát lélekben.
-Mivel te te vagy. Mintha csak a testvérem lennél. Tőled nem félek, hogy azt az álló izét belém állítanád.
-Pedig biztos megtenné. - mondta V nevetés kíséretében. Mire Hoseok vállon ütotte őt.
-Aish. Én csak az igazat mondtam. - vigyorgott.
-Mindjárt beléd állítok én valamit ha nem fogod be, te kis alien. - mordult fel a ló.
-Sajnálom Hyee. Ne is figyelj rá. - lökte meg a kuncogó TaeHyungot. - Viszont ami azt illeti.. Igaz, hogy Jimin a fiúd és nem egy szimpla barátod, így persze nem tudsz hozzá állni úgy, mint hozzám, de próbálj meg csak belegondolni. Igen ő is fiú és szeretne veled intim kapcsolatot és ha lehetőség adódna erre azt elfogadná, de gondolj bele, hogy ő szeret téged. Ha szeretkezésre kerülne a sor minden bizonnyal vigyázna rád és mindent elkövetne, hogy számodra jó legyen. Ő jó gyerek. Ráadásul te is tudod, hogy ha nem akarod ő azt is elfogadja és nem tesz semmit ami számodra rossz. Ne félj tőle rendben? - nyugtatott meg barátom.
Hoseok beszéde nagyon kedves volt és éreztem szeretné ha jól lennék, nem bírtam ki, hogy meg ne öleljem.
-Köszönöm, Seokie! - szorítottam meg egy melegmosoly kíséretében.

BFriend2

A kis beszélgetésünk után mindketten nyugovóra tértünk.
Reggel elég korán keltem nem ám magamtól. A szobán kívülről hatalmas kiabálás hallatszott. Ahogy kinyitottam a szemem Hobit pillantottam meg magam előtt aki amint észrevette, hogy ébredezem jó közel dugta buksiját.
-Joesonghabnida, Hyee. - nézett rám bűnbánó tekintettel.
-Miért? És mi ez a kiabálás Hobi? - pislogtam rá álmosan. Hirtelen magához szorított és belekezdett.
-Én próbáltam őket megállítani, de kezelhetetlenek. Úgy sajnálooommm..
-Jó. Nyugi drága, nyugi. - nyugtattam le a pánikoló pacit.
- Hallgattassátok már el őket, kérlek. - nyavajgott párnával a fején V.
-Na akkor lássuk mivel állunk szemben. - keltem fel és indultam meg kifelé. Ami az ajtó túloldalán várt kész káosz. A nappaliban óriási hangzavar keringett amit a három csibészünk generált elő. Suga, JungKook és Jimin körbe körbe szaladgáltak egymást kergetve, mert az egyik a másik alsóját nyúlta le, a másik a harmadik papucsát és így tovább. Végül még szegény véletlenségből arra járó Jint is belekeverték a dologba. Mi pedig csak álltunk a szobaajtóba és szemléltük a felfordulást.
-Csukd már be. Könyörgöm. -szólalt meg TaeHyung. Így végül kiléptünk a szobából és becsuktuk az ajtót, hogy legalább ő aludjon valamit ha tud ezek után és közben.
-Mi a jó eget művelnek ezek? - néztem kérdőn Hobira.
-Tudod ez már csak a normális itt. Szólnom kellett volna. Bocsi. - nézett bűnbánóan.
-Semmi baj. - nevettem fel és öleltem meg.
-Héé.. Ne enyelegjetek! - kiáltott oda Jimin miközben épp a többiekkel viaskodott.
Ekkor egy nagy alak jelent meg a folyosón hangos morgások közepedte. Majd kiérve a sötétből végigmérte a terepet és száját nyitotta.
-MI A FASZ FOLYIK MÁR MEGINT ITT??!! - ordította el magát NamJoon. Nagyon dühösnek tűnt abban a pillanatban. Szemei szinte szikrákat szórtak. A fiúk azonnal abba hagyták a hülye játékot és elvonultak különböző irányokba egy szó nélkül.
-Azta vezető. Úgy látom jól kordában tudod őket tartani, ha itt vagy. Elég durva voltál. - léptem oda RapMonhoz.
-Muszáj. Igaz, hogy felnőtt férfiak, de mint a kisgyerekek. Persze sokszor én is benne vagyok a hülyeségbe. De nem hajnali 6kor. Tudniuk kell hol a határ. Nem is csoda, hogy néha úgy érzem mintha 6 gyereket nevelnék. Pedig Jin itt a rangidős.
-Ohh.. valóban. Szegényt, hogy elkapták. Védekezni sem tudott.
-Ezek mindennaposak. Már megszokhatta szegény flótás, hogyha én nem vagyok akkor neki befellegzett. - világosított fel a csapatapuka.
-De neked nem kell félned. Rád vigyázok én, jó? - figyelt védelmező tekintettel JHope.
-Jajj olyan kis aranyos vagy. - mosolyogtam rá és szorítottam meg.
A nagy ordibálás után egy ideig elég nagy csend volt. Mindenki elfoglalta magát valamivel. Én beszélgettem egy kicsit Jhope-al majd Jimin felé vettük az irányt aki épp Kookieval tárgyalt valamiről. Leültem csendben Jimin mellé a paci pedig mellém. Kookie ahogy ezt észlelte biccentett cimborájának.
-Jimin... - próbáltam szemébe nézni.
-Végre idefáradtál hozzám is. - tekintett el.
-Most mibajod? - értetlenkedtem.
-Az, hogy ti mindig együtt lógtok és jajj, de szeretitek egymást. És velem mi van? Még egy szobában sem vagy hajlandó velem aludni.
-Azt már megbeszéltük. Mi pedig csak legjobb barátok vagyunk. Minnie.. Ne csináld már. Amúgy most is te mentél el leordíttatni a fejed.
-Talán szórakoznom sem szabad?
-Mi? Én nem ezt mondtam. Jimin légyszives ne csináld már ezt. Ne viselkedj úgy, mint eggyes csapattársaim. - kérleltem, mire nyöszörögni kezdett. Majd az ölembe végezte a feje.
-Eljössz velem randizni? - kérdezte könnyes szemekkel.
-Baka! - koppintottam homlokára. - Duī
Nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Ez annyit tesz kínaiul, hogy igen. - mosolyogtam rá. Ahogy meghallotta válaszom, felugrott ölemből és magáhozölelt.
-Szeretlek, mondtam már? - pörgött fel, én pedig zavaromban elvörösödtem.
-Ez volt az első szavad hozzám. - nevettem fel.
-De azóta még sokkal jobban. - szorított erősen.

BFriend1

A nevem Huang HwaTae. Habár az emberek csak Hewyként ismernek. A BigHit Ent. GalliaB nevezetű csapatának főénekese és visualja vagyok. A kiadónál valami oknál fogva most a legtöbb csapatnak szünetet rendeltek el, ami igazaból nekünk pozitív dolog. Én úgy határoztam a szünet ideje alatt elszakadok a csapatomtól. Mivel újdonsült barátom nagyon szeretette volna, ha a szünetet együtt tölthetjük. Végül abban állapodtunk meg, hogy mìg vakáción leszünk hozzájuk költözöm. Amit nagy szerencsénkre a csapattársai nem fogadtak annyira rosszul. Nagyon ideges voltam miközben Jiminéket vártam a kiadó épülete előtt az utolsó napon. Szorongva áldogáltam a enyhén hűvös szélben.
-Szia cica. Van gazdád? - hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Már a hangból sejtettem, hogy kiből is szálltak ki ezek a szavak, de azért felé fordultam és elmosolyodtam.
-Hát a kis horse előre jött felderíteni? -léptem hozzá közelebb. -Na gyere ide Hobi. -nyújtottam felé karjaim amiket megragadott és magához húzott, majd erősen megszorított.
-Természetesen. A lovak jobbak, mint a kutyák ezt jegyezd meg. Ráadásul mégjobban ragaszkodnak a gazdáikhoz. - vigyorgott rám.
-Jó paci. -simogattam meg feje búbját.
Ekkora a többiek is kiérkeztek az épület elé.
-Na mi van Hoseok Hyung? Lopnád a csajom? - sétált hozzánk vigyorogva Jimin. Mire elengedtem a kis pacim és Oppam nyakaba ugrottam.
-Szia. - nézett közelről szemembe, s tettem én is ugyan ezt, míg a fiúk ránk nem szóltak, majd Jimin gondolt egyet, felkapott az ölébe és elindult velem.
-Mi a..?! -lepődtem meg.  - Ugye tudod, hogy magamtól is tudok járni?
-Persze, de abba mi a poén? Plusz így...
-Ha azt mondod, hogy így foghatod a fenekem akkor leütlek.
-Nem. - nevetett fel. - Azt akartam mondani , hogy így közelebb vagy hozzám.
-Ne legyél ennyire nyálas. -pillantottam el, halovány pirral arcomon.
Jimin jó ideig vitt. Én közben elaludtam. Csak akkora ébredtem fel mire a BTS dormhoz értünk.
-Hyee felébredtél? - szólalt meg az engem cipelő fiú egy mosoly társaságában. Azonban a személy arca akit elalvás előtt láttam és a mosolygó fiú nem eggyeztek meg.
-Meglepődtél mi, Hyee? - ölelt meg. -Dongsaeng lusta volt és rámsózott téged. Remélem nem gond.
-Hobiii... - nyomkodtam meg a cuki lovat. - Milyen egy kis sunyi ez a Jimin, de a kis pacimra mindig számíthatok. Ahh szeretlek husi. - öleltem meg. Jimin jelent meg hirtelen Hoseok háta mögött én pedig karon vágtam őt Jhope ölelése közben.
Később a szoba felosztás megbeszélése érdekében mind a nappaliban gyűltünk össze.
-Ki mit szeretne? - tette fel a nagy kérdést a csapat szörnye.
-Aludhatunk együtt? -kérdezte Jimin rám nézve.
-Öhm.. ha nem gond nem alhatnék másnál? -tettem fel a mindenkit megdöbbentő kérdėst.
-Miért? Nem szeretsz? - nézett rám elszontyoldva Jimin.
-De. Én csak...
-Hyee szeret téged, de valószínűleg túl gyorsnak tarja ezt a dolgot és ezért fél veled egy szobàban aludni, mert tart tőle, hogy megdu.. - dobtam meg a lovat, hogy ilyeneket ne mondjon.
- Igen. Köszönöm Hoseok a fiú nyelvre fordítást.
-Uhh.. valakire mérgesek. - cukkolta V JHopeot. Ő csak szúrós szemeket meresztett az űrlényre.
-Ha gondolod nálam aludhatsz Hewy. - ajánlotta fel TaeHyung.
-Komolyan? - örültem meg. -Köszönöm Oppa.- mosolyogtam rá. -Csak egy dolog Oppa. A Hewy csak a művésznevem. Igazából Huang HwaTae vagyok.
-Ohh.. Na de akkor Seokkie miért hív téged Hyee-nek?
-Nos az.. - kezdtem bele.
-Nincs különösebb oka, nem kapcsolódik egyáltalán a nevéhez, nem abból jön.. vagyis hát... Amikor először láttam őt akkor nem tudtam a nevét és Jiminnel se jártak még együtt. Aztán egyik nap hallottam mikor bemutatkozott valakinek és hát nem kicsit félre értettem. Persze a kínai tájszólása se könnyítette meg.  -mosolyogtunk egymásra. -Aztán később össze találkoztunk és úgy éreztem illene köszönnöm. Még mindig emlékszem rá mikor egymással szemben álltunk és én lejárattam magam, hogy.. " Szia. Hyee, ugye? " Ő pedig értetlenül nézett rám. Végül ez lett a beceneve. Igaz? - nézett rám Hobi és fejezte be a visszaemlékezést.
Nem hazudtoltad meg magad. -nevettek fel a fiúk Hobi bénaságán.
-De..de.. várj még egy percet. Miért volt neked kínai tájszólásod? -értetlenkedett V.
-Valószínűleg kínai, ha a nevét is figyelembe vesszük, nemde?-mondta RapMon.
-Ami azt illeti valóban a nevem Huang HwaTae, a koreai nevem Jung TaeHyung. - néztem el. -Én pedig fél koreai-fél kínai származású vagyok. Mivel a kínai nyelvet jobban tanították, mint a koreait ezért mikor debütáltam akkoriban még kicsit tájszólásom volt. Mostanra viszont már elég jól leplezem. -nevettem el magam.
-Sose gondoltam volna. -lepődött meg a kis űrlény. -És akkor... nekünk most ugyan az a nevünk?
-Igen. Bocsi. De.. Nincs gond, mivel a koreai nevemet nem igazán szoktam használni. Jobb szeretem a kínait. Talán csak mert a kínai az anyanyelvem. Sőt ott is éltem sokáig, de apukám munkát kapott Seoulban, így eljöttünk.
-És én hogy örülök neki. - ölelt át Hobi hátulról.
-Ne udvarolj, te csődör! - szólt rá Jimin. - Ezt én akartam mondani.
Beszélgetésünk közben eléggé element az idő így elindultunk lefeküdni. Én követtem TaeHyungot, míg Jimin elment JHope-al. Miután bementünk a csendes és sötét szobába leültünk mindketten a saját ágyunkra.
-Taery.. hívhatlak így? - kérdezte megtörve a csendet.
-Persze. Ha így szeretnél. Én hívhatlak Taw-nak?
-Taw? - hallatszódott hangján az értetlenség. Nevettem egyet.
-Rendben. Legyen. - nevetett ő is.
-És mond csak Taery, hogy van ez a dolog?
-Mármint mi? - vártam egy kis pontosításra.
- JHope Hyung, te és Jimin.
-Ohhh.. az. Jimint még anno a kiadónál ismertem meg mikor a debütálásunk környékén a kis hülye random leszólított, mert megtetszettem neki. Elém állt és benyögte azt, hogy : "Szeretlek!" Azt sem tudtam hirtelenyében mit kéne tennem, főleg, hogy nem tudtam ez egy vicc, vagy komoly, de nem gondoltam túl komolynak. Viszont ezek után Jimin egyfolytában loholt utánnak, hogy ő mindenképpen randizni szeretne velem. Elérte és most itt vagyunk. JHope pedig már elmesélte a mi kis történetünk. Miután az incidens megtörtént beszélgetni kezdtünk egyre többet. Egy kettőre legjobb barátok lettünk. Ő talán az egyetlen akinek mindent elmondok. Nagyon megszerettem rövid idő alatt a kis lovacskát.
-Látszik, hogy ő is hasonlóképpen érez. - láttam meg még a sötétben is Tae meleg mosolyát.

----
Tudom-tudom. Semmi Prológus és rögtön a közepébe vágás, de ezt most muszáj volt. Valahol el kell kezdeni. A nevekért pedig előre bocsánatot kérek, mert lesznek még itt. Tudom, hogy nem a legjobb írás, de legjobb tudásom szerint írok és próbálok fejlődni. Fighting Armyk. ~

~ DanBi ^×^