BFriend2

A kis beszélgetésünk után mindketten nyugovóra tértünk.
Reggel elég korán keltem nem ám magamtól. A szobán kívülről hatalmas kiabálás hallatszott. Ahogy kinyitottam a szemem Hobit pillantottam meg magam előtt aki amint észrevette, hogy ébredezem jó közel dugta buksiját.
-Joesonghabnida, Hyee. - nézett rám bűnbánó tekintettel.
-Miért? És mi ez a kiabálás Hobi? - pislogtam rá álmosan. Hirtelen magához szorított és belekezdett.
-Én próbáltam őket megállítani, de kezelhetetlenek. Úgy sajnálooommm..
-Jó. Nyugi drága, nyugi. - nyugtattam le a pánikoló pacit.
- Hallgattassátok már el őket, kérlek. - nyavajgott párnával a fején V.
-Na akkor lássuk mivel állunk szemben. - keltem fel és indultam meg kifelé. Ami az ajtó túloldalán várt kész káosz. A nappaliban óriási hangzavar keringett amit a három csibészünk generált elő. Suga, JungKook és Jimin körbe körbe szaladgáltak egymást kergetve, mert az egyik a másik alsóját nyúlta le, a másik a harmadik papucsát és így tovább. Végül még szegény véletlenségből arra járó Jint is belekeverték a dologba. Mi pedig csak álltunk a szobaajtóba és szemléltük a felfordulást.
-Csukd már be. Könyörgöm. -szólalt meg TaeHyung. Így végül kiléptünk a szobából és becsuktuk az ajtót, hogy legalább ő aludjon valamit ha tud ezek után és közben.
-Mi a jó eget művelnek ezek? - néztem kérdőn Hobira.
-Tudod ez már csak a normális itt. Szólnom kellett volna. Bocsi. - nézett bűnbánóan.
-Semmi baj. - nevettem fel és öleltem meg.
-Héé.. Ne enyelegjetek! - kiáltott oda Jimin miközben épp a többiekkel viaskodott.
Ekkor egy nagy alak jelent meg a folyosón hangos morgások közepedte. Majd kiérve a sötétből végigmérte a terepet és száját nyitotta.
-MI A FASZ FOLYIK MÁR MEGINT ITT??!! - ordította el magát NamJoon. Nagyon dühösnek tűnt abban a pillanatban. Szemei szinte szikrákat szórtak. A fiúk azonnal abba hagyták a hülye játékot és elvonultak különböző irányokba egy szó nélkül.
-Azta vezető. Úgy látom jól kordában tudod őket tartani, ha itt vagy. Elég durva voltál. - léptem oda RapMonhoz.
-Muszáj. Igaz, hogy felnőtt férfiak, de mint a kisgyerekek. Persze sokszor én is benne vagyok a hülyeségbe. De nem hajnali 6kor. Tudniuk kell hol a határ. Nem is csoda, hogy néha úgy érzem mintha 6 gyereket nevelnék. Pedig Jin itt a rangidős.
-Ohh.. valóban. Szegényt, hogy elkapták. Védekezni sem tudott.
-Ezek mindennaposak. Már megszokhatta szegény flótás, hogyha én nem vagyok akkor neki befellegzett. - világosított fel a csapatapuka.
-De neked nem kell félned. Rád vigyázok én, jó? - figyelt védelmező tekintettel JHope.
-Jajj olyan kis aranyos vagy. - mosolyogtam rá és szorítottam meg.
A nagy ordibálás után egy ideig elég nagy csend volt. Mindenki elfoglalta magát valamivel. Én beszélgettem egy kicsit Jhope-al majd Jimin felé vettük az irányt aki épp Kookieval tárgyalt valamiről. Leültem csendben Jimin mellé a paci pedig mellém. Kookie ahogy ezt észlelte biccentett cimborájának.
-Jimin... - próbáltam szemébe nézni.
-Végre idefáradtál hozzám is. - tekintett el.
-Most mibajod? - értetlenkedtem.
-Az, hogy ti mindig együtt lógtok és jajj, de szeretitek egymást. És velem mi van? Még egy szobában sem vagy hajlandó velem aludni.
-Azt már megbeszéltük. Mi pedig csak legjobb barátok vagyunk. Minnie.. Ne csináld már. Amúgy most is te mentél el leordíttatni a fejed.
-Talán szórakoznom sem szabad?
-Mi? Én nem ezt mondtam. Jimin légyszives ne csináld már ezt. Ne viselkedj úgy, mint eggyes csapattársaim. - kérleltem, mire nyöszörögni kezdett. Majd az ölembe végezte a feje.
-Eljössz velem randizni? - kérdezte könnyes szemekkel.
-Baka! - koppintottam homlokára. - Duī
Nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Ez annyit tesz kínaiul, hogy igen. - mosolyogtam rá. Ahogy meghallotta válaszom, felugrott ölemből és magáhozölelt.
-Szeretlek, mondtam már? - pörgött fel, én pedig zavaromban elvörösödtem.
-Ez volt az első szavad hozzám. - nevettem fel.
-De azóta még sokkal jobban. - szorított erősen.