BFriend3

Később Jimin akarata beteljesedett és elvitt egy randira. Először moziba mentünk és megnéztünk egy sci-fit. A filmhez képest az ő hangulata egy csöppet túl romantikus is volt. Ami kicsit vicces, mikor éppen mondjuk valaki meghal a filmben vagy a két szerelmes harcol egymással életre-halálra. Mire a filmnek vége lett be is sötétedett.
-Szeretnél étterembe menni, vagy még mindig utálod őket? - nevetett fel.
-Szerintem te is tudod a válaszom. - mosolyogtam rá.
-Akkor csak sétáljunk a parkban.
Meg kell vallanom éjszaka a parkban sétálni egészen csodálatos volt. Pedig még karácsonyi díszek sem díszelegtek a fákon/bokrokon. Az este csendes volt, nyugodt és szép.
-Hwaii.. -szólított meg párom megtörve a köztünk beállt csendet.
-Hm?
-Szeretsz engem?
-Tessék? - lepődtem meg.
-Még sohasem mondtad nekem, hogy szeretsz. Ráadásul alig töltessz velem időt. Inkább vagy Hoseokkal. Mond meg ha csak azért jársz velem, mert nem volt szíved visszautasítani akkoriban. Nem akarok tévhitben élni. - hallatszódott a fáradtság és összetörtség hangjában.
-Mi a..?! Nî shì yúchÛn de!! - fordultam sarkon és másfele vettem utam.
-Szóval tényleg csak azért volt.
Szavai hallatára megfordultam hirtelen és ordibálni kezdtem neki.
-HOGY A FENÉBE LEHET VALAKI ILYEN HÜLYE, MOND? - lépkedtem hozzá közelebb.
-Te kinek/minek nézel engem Jimin? Te komolyan olyan lánynak nézel engem aki úgy járna egy fiúval, hogy semmit nem érez iránta? Ez kedves.
-De.. akkor.. és mi van Hoseokkal? Oké, hogy legjobb barát meg minden, de fiú. Ráadásul gügyögsz neki, meg ölelgeted, puszilgatod. És é...?
-SZERETLEK EZ NEM ELÉG??!!- borultam ki.
-Mi? Mit mondtál?
-Szeretlek, jó? - pirultam el elnézve. - Lehet, hogy vele is elég közeli kapcsolatot ápolok, de a tiéd vagyok. Nem vagyok elég?
-Az enyém vagy. - lépett hozzám közelebb közben boldogan mondva.
-Dehogynem. Hiszen te vagy minden. A minden az enyém. - húzott közelebb, s párnáit enyémeknek nyomta. Lágy csókot lehelt ajkaimra amin lehetett érezni, hogy nagyon szeret engem, persze ez az elejétől fogva érezhető. Majd hirtelen elvált ajkaimtól.
-Megbocsájtassz egy percre? - kérdezte. Bólintásom után, megértve jelzésem arrébb is sétált.
-ÉN VAGYOK AZ ISTEN!!!!! - kiáltott fel. Hozzám futott, felkapott és megpörgetett a levegőbe, egy meleg ölelés és csók kíséretében pedig letett.
-Ez mi volt? - nevettem el magam.
-Semmi különös, csak végre tényleg úgy érzem az enyém vagy. - sugárzott szeméből a szeretet és a boldogság keveréke.
-Tudod, hogy ilyenkor baromi aranyos tudsz lenni? - mosolyogtam rá. -Na gyere ide! - öleltem meg.
-Ééss... átköltözöl hozzám? - vigyorgott rám.
-Ne is reménykedj, drágám.
-De miért? Azt mondtad szeretsz. - biggyesztette le alsó ajkát.
-Az, hogy szeretlek, nem egyenlő azzal, hogy egy szobába is költözöm veled. Nagyon jól megvagyunk mi Taw-al.
-Csak azt ne mond, hogy őt is legjobb baratoddá avanzsáltad...
-Baka. - nevettem fel. -Nem. De nagyon kedves sràc.
-Csak aztán nehogy túl kedves legyen. - nézett szúrósan Jimin.
-Most a csapadtársadról és egyben barátodról beszélsz azt ugye tudod?
-Tudom, de ő is csak fiú. Mind dugni akar. - jelentette ki férfiasan.
-Jimin.. - nevettem fel. - Te is fiú vagy. Most lebuktál.
-De én csak.. én nem... - hajtotta le fejét.
-Semmi baj, szívem. - simogattam meg buksiját. - Menjünk haza, jó? - mondatom hallatàra vàlaszként átkarolta vállam és megindult, de azért útközbe még elejtette a mondatot, hogy: "Ők a családom, de ha bàrmelyikük erotikusan közeledne feléd levágom a farkukat. Ezt közöld, drága jó Taw barátunkkal, ha hazaértünk, meg a kis lovaddal is."
Este fél 10 felé értünk haza a sétánkból. Ahogy elköszöntem barátomtól és beléptem a TaeHyunggal közös szobánkba a villany felgyúlt és egy ideges V-t pillantottam meg az ágyán ült, engem figyelt.
-Mi a francot csináltatok ennyi ideig? - vett fel kihallgató módot.
-Sétáltunk. De te miért vagy még fent? - figyeltem meglepődött arckifejezéssel.
-Hogy miért szívem? Azért, mert a drágalátos lovad egész este baszogatott, hogy miért nem jöttök már haza, azért. Mintha valami kutya lenne aki a gazdáját várja. Igazán megnevelhetnéd egy kicsit.
-Rendben. Sajnálom Taw. Megnézem mit tehetek. -sóhajtottam egyet és a két  jólelkem szobája felé vettem az irányt. Amint oda értem bekopogtam, a válasz után pedig beléptem. Alig tudtam pár lépést tenni a lovacskám máris rám vetette magát olyan lendülettel, hogy Jimin ágyán végeztem Hobival magamon.
-Mi a fasz?! Na jó ezt ne. Hobi!! Szállj le a barátnőmről! MOST! - dühödött be Jimin és kapta le rólam a szintén meglepődött bf-em. Ahogy jhope ott állt előttünk elég feltűnően látszott, hogy ez a kis baleset elindított benne egy folyamatot nem is akármilyen irányba. Ezt ő is észrevette és amint csak tudott kiviharzott a szobából zavarral arcán.
-Látod én mondtam. Most le kéne vágnom a micsodáját. - tekintett az ajtó felé.
-Hisz csak baleset volt, mert nagyon megörült, hogy megjöttünk. Ami meg a  merevedését illeti, melyik fiúnak ne lenne egy ilyen szituációban. Ne bántsd szegényt. - védtem meg Seokiet.
-Ne védd màr annyira. Bezzeg ha velem történt volna ez tuti nem így reagálnál.
-Dehogynem. - álltam fel.
-Igen? - kérdezett vissza, majd felém kezdett közeledni, míg el nem dőltünk az ágyon. Mikor már egymáson feküdtünk megéreztem milyen kemény így nadrágon keresztül is és elkapott a félelem. Könnyezni kezdtem, majd  mikor feltámaszkodott, hogy megnézze mi bajom lelöktem magamról és kifutottam a szobából. Egyenest TaeHyungékhoz. Szélsebesen csaptam be az ajtót egyenest  Hoseok karjaiba borulva aki akkor épp az ágyamon üldögélt. Zokogásomra V is felfigyelt, így ő is közelebb sétált.
-Mi a baj, hercegnő? - kèrdezte Hobi aggódón fejemet simogatva.
-A nagy farú csinált valamit? - kérdezte V.
-Nyugodj meg szívem. Már itt vagyunk. Mond el szépen mi baj. - gügyögött Hoseok.
-Igen. Nem harapnak a bácsik. Gyerünk Taery. - biztatott V.
Miután a fiúk nyugtatgattak és valamilyen szinten sikerült is lenyugodni végre kinyögtem mi is a problémám.
-Nos amikor.. öhh Hobi te kiszaladtál a merevedéseddel akkor Jimin háborgott egy sort, de én azért próbáltam megmagyarázni a helyzetet. Aztán azt mondta bezzeg ha ő lett volna a helyedbe nem ilyen tettem volna. Rámborult és...
-Kérlek csak azt ne mond, hogy megerőszakolt! - ájult el majdnem ijedtében JHope.
-Dehogyis. Jimin nem tenne olyat, csupán megéreztem.. tudjátok; és megijedtem. - szégyelltem el magam. Kijelentésemre csak mindketten megöleltek.
-Semmi gond, édesem. Még fiatal vagy persze, hogy félsz. Hiszen még szűz va.. - böktem meg a lovat, hogy ne beszéljen ilyeneket mások előtt.
-Bocsánat, de hát ha igaz.
-Nyugi Taery, tőlem aztán nem tudja meg senki. - ígérte V. - De amúgy tényleg nincs baj. Még szűz kislány vagy, de nincs ok a félelemre. Semmi bajod nem lesz tőle. Sőt...
-Fiúk nagyon kérlek ne tartsatok előadást nekem a szexről sok volt egyszer is mikor megtették.
-Bocsánat, de ha nem tesszük meg sose fogod azt megszokni vagy nem félni tőle. Így meg Jimin meghal a végén, mert sose leszel az övé teljesen.
-Persze dörgöld az orrom alá. - durcáztam.
-Én nem dörgölök semmit sehova. - mondta Hoseok.
-Ez bizarrul hangzott. - nevetett fel V.
-Tényleg, várj, de hát nekem is felállt. Nem mintha büszke lennék rá. Az enyémnél nem ijedtél meg? - érdeklődött.
- Őszintén? Nem. - ráztam meg a fejem.
-Miért? - vesztette el önbizalmát lélekben.
-Mivel te te vagy. Mintha csak a testvérem lennél. Tőled nem félek, hogy azt az álló izét belém állítanád.
-Pedig biztos megtenné. - mondta V nevetés kíséretében. Mire Hoseok vállon ütotte őt.
-Aish. Én csak az igazat mondtam. - vigyorgott.
-Mindjárt beléd állítok én valamit ha nem fogod be, te kis alien. - mordult fel a ló.
-Sajnálom Hyee. Ne is figyelj rá. - lökte meg a kuncogó TaeHyungot. - Viszont ami azt illeti.. Igaz, hogy Jimin a fiúd és nem egy szimpla barátod, így persze nem tudsz hozzá állni úgy, mint hozzám, de próbálj meg csak belegondolni. Igen ő is fiú és szeretne veled intim kapcsolatot és ha lehetőség adódna erre azt elfogadná, de gondolj bele, hogy ő szeret téged. Ha szeretkezésre kerülne a sor minden bizonnyal vigyázna rád és mindent elkövetne, hogy számodra jó legyen. Ő jó gyerek. Ráadásul te is tudod, hogy ha nem akarod ő azt is elfogadja és nem tesz semmit ami számodra rossz. Ne félj tőle rendben? - nyugtatott meg barátom.
Hoseok beszéde nagyon kedves volt és éreztem szeretné ha jól lennék, nem bírtam ki, hogy meg ne öleljem.
-Köszönöm, Seokie! - szorítottam meg egy melegmosoly kíséretében.