BFriend8

JHope a mosókonyhába költözött be bújával. Szép lassan oda sétáltam hozzá, majd megszólítottam a nekem háttal a gép előtt álló fiút.
-Hobie~
-Igaza van. - mondta nem rám nézve. - Tényleg az én bénaságom az, hogy most te vele vagy és nem velem. - olyan szomorú volt hallani tőle ezt és így látni. Közelebb sétaltam hozzá és hátulról átöleltem.
-De most itt vagyok. Jó igaz más értelemben, de... - szorította meg gyengéden kezemet a szívén.
-Szeretlek Hyee.. ~
-Tudom. - mondtam háta mögött mosolyogva melegséggel. Majd elé sétáltam, s az előtte elhelyeszkedő mosógépre pattantam.
-Hobi ~ Én nem akarom, hogy szomorú légy vagy hogy ez legyen.
-El kell felejtenem téged, igaz? - szomorodott el.
-Én.. - beszélgetésünk közben a mosógép centrizni kezdett. Bár én arról se tudtam, hogy megy. Úgy rászkódott az egész azt hittem agyrászkódást kapok.
-Be volt kapcsolva? - néztem Hobira.
-Ezek szerint úgy tűnik igen. Én se tudtam. - mentegetőzött.
-Hobii.. segíts le kérlek. Úgy érzem, mindjárt hányok. - Hoseok hirtelen lekapott a mosógépről, aztán letett a földre. Közben megint észlelhetővé vált a kicsi Hoseok alakja.
-Úgy látom nem vicceltél mikor azt mondtad mindenre feláll. - nevettem egyet, ő pedig kezét nadrágja elé kapta és elvörösödött.
-Hiszen te vagy az aki mindig ilyen izgató dolgokat művel tudtán kívül. Tudod te, hogy nézett ki kívülről ez a mosógépes dolog is? Ilyenkor megértem, miért bír Jimin olyan nehezen magával és miért akart annyira szeretkezni veled. Csak kettőnk között az a különbség, hogy ő megteheti. Én meg nem. Szóval ez kínzás, de próbálom tartani magam. Ha tudnád én is mennyire vágyom a közelségedre úgy is, de nekem jó barátként és lóként higgadtnak kell maradnom és kibírni.
-Olyan édes vagy. - öleltem volna meg, de megállított.
-Várj még. Ha most jössz ide akkor abból még bajok lehetnek és azt nem szeretnénk. Nem akarom, hogy megutálj. Csak hát ha közel vagy hozzám mindig.. Szomorú, hogy igaza lett V-nek mikor azt mondta...
-Marmint, hogy te is..?
-Igen. Sajnálom. Rossz barát vagyok. - szontyolodott újra el. Oda léptem hát és megöleltem, mit sem törödve azzal, hogy épp mennyire ágaskodik odalent a kicsike.
-Öhm.. és Jiminnek igaza volt az előbb? Ezt muszáj tudnom.
-N-nem vagyis... igazából.. én.. - dadogott vöröslő fejjel a ló.
-Vagyis igen?
-De csak egy kicsit. Kérlek könyörülj rajtam. Egyszerűen máshogy nem megy. Úgy értem.. szóval hát miattad áll mindig és te vagy a legvonzóbb lány akit valaha láttam, így... Sajnálom.
Erre nem igen tudtam mit mondhatnék neki. Kicsit megdöbbentem a dolog hallatán és kis idő kellett míg feldolgoztam.
-S-semmi baj. Bár kicsit megdöbbentem, de nem zavar. Vehetem bóknak. - Hobi a nyakamba vetette magát sírva.
-Én annyira sajnálom ezt az egészet drága Hyee.. Rossznak érzem magam és ez szörnyű. Remélem még így is a barátom maradsz, mert ha elveszítelek  mindent elveszítek. - úgy ölelt magához mintha tényleg a következő pillanatba oda tévedhetett volna egy T-rax, hogy elragadjon. Éreztem az illatát, minden rezdülését. Ahogy a nyakamba szuszogott és ahogy a válamra hullott pár könnycseppje.
-Nagyon szeretlek Hobi. - szorítottam én is magamhoz.